Slovakia szemszöge

- Japan! - kiáltottam neki, mivel felrázni nem volt kedvem.
- Mhi az? - üllt fel a szemeit dörgölve fáradtan.
- Három szót mondok: Irány. A. Part. - vigyorodtam el, mikor végre felém is fordult.
- És mindenki "Irány a part"? - kérdezte.
- Mindenki "Irány a part". - bólógattam.
- Fene... - állt fel. - ...Várj meg engem kint.
- Rendben! Én várok! - rohantam ki a többiekhez.

Vagyis, úgy a többiek hogy Hungary és Poland nem lenni itt. Késnek mert megtehetik. Jogos dolguk nem lehet. Hmm, vagy mégis?~

Na jó, biztos tudnak ők is erről, Czech mindig elmond nekik mindent a napokról.
De azt be kell vallani, fél óra késés elég durva azért, hogy fél perc alatt le lehet jutni...

Lényeg hogy fél óra alatt nem sikerült gépet hoznom, vagy lehet nem is találtam...már nem emlékszem...erre bezzeg nem.
Szóval majd Japantól elkérem, vagy legfeljebb megfenyegetem őt ha nem ad. Hogy mivel... Nem tudom még, de remélem nem is kell.

- Mintha erősebb lenne a sugárzás... - jegyezte meg Japan.
- Talán... - vontam meg a vállam.
- Tudod mit jelent ez... - fordult felém.

- Ehm...nem? - néztem azzal a "kérlek mond nekem meg ezért a depi mosolyért cserébe" szemmel.
- Irány. Az. Árnyék. - ragadott meg, és ledobott egy fa alá.
- Na nemár, komolyan? - nyüfögtem.
- Tudom hogy a bőröd már hámlik, és az a leégésed miatt van. Ha megint leégsz, abból komolyabbak is lehetnek. - magyarázta.
- Jó, de én tudok magamra vigyázni, hm! - durciztam.
- De én vigyázok rád! Szűzen nem jó meghalni! - közölte.

- Akkor majd halálom előtt meg[^^"]sz valaki és kész. - vágtam vissza.
- Na, azért ne játszd meg a sértődöttet! - simogatta a hátam.
- De nem is mehetek ki a többiekhez, ez nem fair...
- Én még mindig itt vagyok veled.
- Igaz, de az mégsem mindenki... - hajtottam le a fejem. Most elrontotta a kedvem. Szép volt Japan. Pedig ma mentek volna egy újabb randira Russia és Ame! Milyen jó képek készültek volna már...!

A nagy durcizásban észrevettem Polandot maga után vonszolva egy enyhén kiütött Romaniát. Rohadtul nem tudom hogy mit akar, de na, megkérdezhetem, mégis csak az egyik húgom.
- Hé, Pol! Mit csinálsz? - kiáltottam neki.
- Én? - jött oda hozzám. - Csak úgy gondolok Rumuniára mint egy kincsre.
- Oh... - a végén még shippelni kezdem őket.
- Szóval elásom. - haladt tovább.
- Oh... - ennek a shipnek is lőttek.

- Erre nem számítottam. - vallottam be.
- Nos, valami hentai képregényt akartál volna? - mosolygott Japansko.
- Talán... De azért valld be, te is belegondoltál! - böktem oldalba.
- Nem...ahogy látom Hungary és Poland kapcsolata...elég...erős... - kicsit elhalkult. Valami baja lenne?
- Mi az? Valami probléma van? - érdeklődtem.
- Nem csak... Régebben azt hittem hogy eléggé megismertem Hungary-t leveleken keresztül, és...hát igen, úgy éreztem hogy ő az aki kell nekem. Mindig is érdeklődtem a magyarokról, épp ezért van még Vezlania életben. Majd amikor egy beszélgetésünkből kiderült hogy Hungary már kapcsolatban van... Nos igen, ez van csak. - mesélte.
- Oh... - sosem tudok mást mondani? - Nos, remélem hogy rád talál a szerelem egy szingliben. Én biztos ott lennék az esküvőtökön! Ki nem hagynám, igazából!
- Heh, annak örülnék... - vörösödött el. Biztos csak mert ilyeneket mondtam. Ettől még én is elpirulnék.

- Veled meg mi történt? - lepődött meg Hungary Romania láttán.
- Fogalmam sincs...? Mármint, hideg kavicsokkal voltam vállig befedve, és az ingem meg elszublimált. - magyarázta Romania. Már akkor láttam Poland gonoszias arcát, amit gyakrabban látok Vez képén. Csak Veznek még kicsit ijesztőbb.

- Ez itt mi? - mutattam Romania hasán lévő rés cuccra.
- Az ott a köldököm... - nézett értetlen arccal.
- És...az micsoda? - kajak fogalmam sincs.
- Ahj, ez egy olyan dolog maradványa, amivel az embriók táplálkoztak... - sóhajtott.
- Akkor ez olyan született országos dolog. - állapítottam meg.
- Ja, valami olyasmi. - vonta meg a vállát.

Csodálkoztam hogy miért is nem estek az ölébe a lányok ettől az egyhén kockás felsőtestől, de aztán eszembe jutott hogy a lányok 50 százaléka már elkelt. Poland, Hungary, és előregondoltam Vezre is!~
(7w7)

A maradék meg Czech és Croatia, de ők nem éreznek szerelmet, mert ilyenek a "C-sek".
Tessék?
Hogy én?
Én nyílván nem- na jó, talán egy kicsit tetszik ez a látvány de eszemben sincs Romania kebleire esni! Majd ő esik Hunéra!~

- Poland, nem gondolod hogy túlzásokba esel? - fordultam felé.
- Nem dehogy! Megérdemli a féreg hogy még mindig reménykedik. Az én gyűlöletem aztán nem fog könnyen menni! - felelte határozottan. Nem tudtam erre még "oh-t" sem mondani...

- Japan! Figyelj miket szereztem! - keltegettem az éjszaka közepén a srácot.
- Mit csináltál az este alatt? - nyüfögött.
- Nézd ezeket a képeket! - mutattam a telefonomon Russia és America egyes képeit amit nemrég készítettem a randevújuk közben.
- Hát neked mindenre van időd! - nevetett fel, lapozva a képeket. - Oh-oh-OHHh... Ilyet is sikerült neked lekapnod?
- Milyet? - mentem mellé. A csókjelenetes fotómat bámulta.
- Oh igen! Egész jó lett, igaz? - reménykedtem.
- Használhatom vázlatnak az ilyen rajzaimhoz? - kérdezte.
- Természetesen! Némelyiket meg is mutathatod akár! - bólogattam.
- De előtte aludjunk. - adta vissza a kezembe. Nem volt kedvem most aludni a földön, szóval inkább még meggyőztem őt egy Hetalia maratonba, majd akkor úgyis beleelalszok a bámulásába...

800 szó.

Eléggé kellene egy másik szemszög is, de nincs ötletem kivel...megadhattok nekem egyet!
Jó ötlet...
Csak nem lesz azonnal...
Mindegy...

A Nyeh legyen veled!