("Rakjunk fel egy ősrégi képet, csak mert ideillik!" Végzet )

Slovakia szemszöge

- Hogy aludtatok, csillagaim? - ébresztett minket Eurasia.
- Hiányzik a söröm... - kesergett Czech.
- Még aludnék, olyan jó volt... - esett vissza Pol a kanapéra. (Nem azért volt "jó" mert volt valami-)

- Akarom hogy eltűnj... - nyomult Hunra Romania.
- Akarom hogy Romania dögöljön mára. - hunyorgott Transylvania.
- Akarom hogy EU ne haljon meg. - folytatta Germany.
- Oh...esetleg valamiben segíthetek? - reménykedett Eurasia.
- HA HAGYSZ ÉLNI MINKET!!! - vágták rá a ma már megszólalt országok, kivéve Czech, aki azt mondta lazán hogy "Hozz sört".

- Értem... - csukta be az ajtót.
- ...Remélem tényleg hozz sört. - tette hozzá Czech.
- Te megbízol benne még? - fordult felé Romania.
- Eléggé...végülis azok után is kedves, és még senkit sem ölt meg idáig. Addig bízni fogok benne - na most jutott belém egy szörnyű gondolat.

- M-mi van ha Japan már nem is él...? Mi van ha ez me-megölte... - hajtottam le a fejem.
- Naaa, Japan egy éjszaka alatt nem halna meg, plusz a múltkor a saját szemem láttára leszúrta Eurasiát! Fogalma sincs hogy élhet még... - nyugtatott meg Vez.
- De mivan hogyha ez pont a visszavágója, és hogy most épp keresi? - pánikoltam.
- Nos, kaptál tőle valamit? - nézett végig rajtam.
- Nos... Csakis egy borítékot amin meg van adva hogy mikor bontsam ki. - húztam elő.
- És pontosan mikor is? - érdeklődött Vez.

- Hát... Mikor hiányzik nekem... - válaszoltam.
- Miért nem bontottad ki még? - akadékoskodott Vez.
- ...Úgy gondolom hogy ha majd úgy érzem szükség van erre, jobb lesz kibontani. - vallottam be.
- Értem... És most hogy érzed? - üllt le mellém kíváncsian. Kicsit gondolkodtam.

- Szerintem itt az ideje.

- Akkor ne is mondj semmit, csak bontsd már! - hadarta nekem. Nagyot nyeltem. Nem tudtam hogy pontosan ezt kell e éreznem. Mindenesetre elkezdtem piszkálgatni a tetejét óvatosan.
- Azt nem így kell! - jött hozzánk Hungary a tőrjével, és lehasította róla a lezáró részét. - No, most már jó lesz!
- Hun, én finom akartam volna lenni! - nyafogtam, bár már nagyon érdekelt a tartalma, és már én is inkább téptem volna a végén.

Majd elémkerült a semmi védelem nélküli papír, rajta pár firkával is. Szöveg is volt rajta, ezért mindenkit otthagytam, hogy kint tudjak olvasni. Én hangosan tudok olvasni, és nem hinném hogy Japan rajtam kívül akarná hogy más is hallja. Végülis mégis történt valami napokkal ezelőtt....

Vezlania szemszöge

- Liet! - ragadtam meg a kezét. - Menjünk utána! Menjünk utána!
- V-Vez, nincs semmilyen jogunk hogy kövessük! - tartott vissza.
- De miért? Eddig is szinte mindig követtek, mi miért nem? - nyüfögtek.
- De a bosszú sosem válasz! - magyarázta. - Nem tehetjük meg, és punktum!
- A bosszú a kérdés. És a válasz igen! - vágtam rá, és tovább húztam őt kifele. Persze a lépcsőnél vigyáztam, de utána ugyanolyan erővel nyúztam.

Slovakia halkan olvasta a levelet. Mi csak pár szót értettünk, de főleg mert hogy Liet azon nyafogott hogy bűntudata lesz emiatt, 'satöbbi.
Slovakia egyébként teljesen zavarodott volt, lehet Japan túlságosan érzelgősen írt neki. Néha épp felnevetett egy aprót, vagy elgondolkodott, de mindig benne volt a zavarodottság.

- Nem szabadna ezt tennünk! Nem szabadna ezt tennünk! Nem szabadna ezt tennünk! Nem szabadna ezt tennünk! Nem szabadna ezt tennünk! Nem szabadna ezt tennünk! -  hajtogatta Liet egyfojtában, mintha az esze ment volna el.
- Liet, nyugodj meg! Semmi rosszat nem teszünk! - próbáltam gyorsan nyugtatni, bár nem nagyon sikerült. Elég őrültnek tűnt. Gondoltam hogy akkor egy ölelés segítene neki. Kicsit talán segített is neki, de lehet ez csak azért volt, mert Slovakia lelépett...

- Bakker, hova mehetett? - néztem széjjel. - Pedig az előbb itt volt!
- Nos... - gondolkodott Liet. - A legjobb ha talán hagyjuk az egészet, és visszamegyü-
- Soha! Utána megyünk, még nem mehetett messzire! - rohantam le a lépcsőkön.
- Várj meg, Vez! - jött utánam Liet is.

Láttam őt a part felé tartani, nyílván én vele is tartottam. Egészen amíg Liet be nem ért engem.
- Vez, szerintem ne tegyük ezt! - állított meg. - Ne legyünk olyanok mint ők.
- Miért is ne? - kérdeztem. - Liet, eskü nem fogom őket végiglesni, mivel tudok én róluk szinte mindent. Csak tudni akarom hogy Japan lelkileg is jól van, vagy hogy tudunk e segíteni rajta.
- Hát...legyen. De csakis annyi időre. - egyezett bele, mire rögtön húzni kezdtem Slovakia után.

A parton még kicsit keresni kellett, de rögtön megláttam a sziklák mellett.
- Én itt maradok. - állított meg ismét. - Otthon nem vagyok veszélyben mindig, de itt sokkal inkább, és a sziklák elég veszélyesnek tűnnek nekem...
- Értem. Majd visszajövök hamarosan! - intettem neki, majd a srác(mert jobban szereti ha így hívjuk) nyomába eredtem.

(Szavak száma itt: 707)

Mire már lelassult, láttam Japant is elég közel mellette, csak ő üllve a földet bámulta.
- Ideülhetek...melléd? - kérdezte Slovakia. Japan erre ránézett, és bólintott.

- Amiket írtál...hát, valahogy megleptek... - kezdte. - Pedig igazán sejthettem volna már-
- Hagyd csak, megértem ha nem tűnt fel. - vágott bele Japan. - Nem is akartam volna feltűnő lenni...

- Én még sose sejtettem volna hogy valaki megkedvel...ilyen, durván...! - nevetett fel Slovakia egy aprót. - De... Lehet miközben olvastam, valami megmozdult bennem...
- Megértem ha te nem akarod elhagyni a barátzónát. Én is sokat élvezem ezt, és még soha nem volt kapcsolatom senkivel se, fogalmam sincs milyen lehet...
- Az baj hogy ki akarom próbálni csak fogalmam sincs hogy jól döntök-e? Gondolom ugyanezt érzed te is, csak... Érted... Talán máshogy oldanád ezt meg. Neked egy fokkal könnyebb hiszen...tudtom szerint volt már valakivel egyéjszakás kalandod... De én nekem az erotika is egy új világ amit még csak részletben ismerek, de te már voltál ott, és így csak a romantika világának ajtaja van zárva neked.
- Túl költői vagy.
- Volt időm gondolkodni.

- Értem...! - nevetett fel Japan. Kezdem úgy érezni hogy már vissza kéne mennem Liethez. A végén beképzelem helyettük magunkat, és úristen, azt még nem akarom-!

De úgy érzem, Japan állapota jókezekben van.
- Szerintem hónapokig tudnám próbálni ezt a kapcsolatot...! Olyan...remekül hangzik! - Slovakia kicsit elveszettnek néz ki.
- Hát...próba cseresznye... - ragadta meg Slovakia vállait. - Mikortól kezdjük?
- Talán...ebben a percben, valahogy úgy az negyvenedik-ötvenedik másodpercekben...? - szegény, mennyire ideges!

- Legyen... - mosolygott összeillesztve a homlokaikat. Én meg már tartottam vissza Liet felé. Eleget láttam, és hallottam. Japan teljesen rendben van. Sőt, jobban mint rendben! Belül is csak mosolyogni tudna! Én is csak mosolyogni tudok ezen!

- Visszajöttem! - visítottam beleesve Liet ölébe.
- Hé-hé, ezt mégis miért kapom? - tartotta meg az egyensúlyát.
- Hát...csak mert! - dörgölőztem hozzá mégjobban, mire kuncogni kezdett.
- Na, hadd viszonozzam akkor. - bakker, ez felemelt! Hogy bír el? Mármint, nem mintha egy mázsás disznó lennék, de mégis, azzal hogy eszek, felment a kilóm több mint harmincra!

- Bazki, Japan, az orrom! - hallottuk Slovakia hangját, mire elengedtük egymást az ölelésből. Slovakia az orrát törölte egy már átázott zsebkendővel.
- Suro', tessék! - nyújtott neki egy újat Japan.
- De ugye lefotóztad őket? - Slovakia-
- Persze, nyugalom, pár filter, és kész a másodlagos hátterem! - nyugtatta meg.
- Fhúh, ugye elküldöd? - izgult fel a hír hallatán.
- Persze, bármit neked! - mosolygott.
- És a személyi jogunkkal mi lesz, hm? - tettem előttük csípőre a kezem.
- ...ehm, lehet használni...? - pislogott rám Slovakia.
- Persze, de cenzúrázott arcokkal mehet ki az internetre! - figyelmeztettem őket.
- Mondcsak, kedved lenne-... újabb Hetalia Maraton? - kérdezte.
- Naná! - vigyorogtam. Most hogy egy-két szobában élünk, gyakran az egész csapat nézi. - És Liet is jönni fog a csapatban, és nem épp a fürdőszobában várni!
- De én- - szólt volna bele Liet.
- Nincs "de én"! Ott leszel velünk, és nem fog fájni! - jézus, gyakrabban torzul a hangom...
- Hát...azt hiszem egy belefér... - gondolta meg magát, aminek én rendkívül örültem. Sokaknak tetszett, pont ő ne maradjon ki belőle...!

1193 szó.

Azta, és ma még írni akarok...
Ezzel igazán meggyűlt a bajom, de tetszett a szenvedés!

Írói mazochista, aki isten is-

A Nyeh legyen veled!