Vezlania szemszöge

- Vez? Vez. Vez! - bökdösött Lithuania.
- Mi történt? Vagyis, izé, kas nutiko? - javítottam ki magam.
- Fhúh, remek, már nagyjából rendben vagy. - nyugodott meg. - Figyelj, bealudtál, és kétszáz lépcsőn keresztül hordoztalak. Szóval kérlek légy büszke rám!
- Rendben, büszke vagyok rád! - kuncogtam. - De nem jutott volna eszedbe hogy hamarabb felkelts?
- Most hogy mondod... - engedett le földre. - Tényleg megkíméltem volna magam jó sok macerával...

- Gal taip. - növesztettem benne mégjobban az elismerést hogy okosabb vagyok. - De amúgy hol vagyunk pontosan? Már ha tudod.

- Ez már a szállásunk. És nekünk jutott egy emeletnyi hely. És taip, Slovakia osztotta el a helyeket. - tette még hozzá.
- És a többiek? - jártam körbe a helyet. Valami hatalmas erkélyszerűségen vagyunk, de van lefele, és felfele is lépcső. A ház alján húzódik végig az erkély amin állunk, egészen a lépcsőkig. Úgy három emeletes ház, kicsit régies, de hangulatosak a színek.
- Slovakia, és még páran mint America és Russia lent vannak, csak mert Czech nem akart vele lenni egy helyen. Ezért ő felettünk van azt hiszem Romaniával, Hungary-val, Polanddal. De valószínűleg Slovakia is fel fog költözni, mert imád mások fején lógni. - sorolta.
-

Mondták hogy van humorérzéked? - mosolyogtam.
- Neeem...? Hogy néz ki? - lepődött meg, mire rámtört a kacagás.

"Oké Liet, most mégjobban megkedveltelek." jegyeztem meg. Majd ezzel rögtön más is eszembe jutott:
"Mi van ha Liet az? Mi van ha Liet pótolná a szeretet iránti sóvárgásomat?"
...

Még meg kell gondolnom ezt, nem lehet ilyen hamar gondolkodni. Biztos hogy majd ezt érezni fogom.

"Vagy már érzem?"

- Megnézhetem a többieket hogy mit csinálnak így este? - kérdeztem meg hirtelen ötlettől vezérelve.
- Menj csak nyugodtan, de én most nem járkálnék már egy ideig. - hagyta meg nekem.
- Köszi! - futottam a lépcsőhöz, majd rögtön megtorpantam, és még gyorsan hátranéztem felé. Elég meggyötörten néz ki szegény tényleg. Mintha vért izzadva küzdött volna. De még ígyis, olyan szeretettelin tud rám nézni. Legalábbis rám.
- Na gyerünk! Mondtam hogy mehetsz! - szólalt meg nagysokára.
- Ehm, igen! Mondtad... - pirulthattam el a kissebb zavartól, majd amerre hallottam több zajt, arra mentem a lépcsőn. Tehát felfele.

Fent elég sokan is voltak. De ahogy láttam, a szomszédban is voltak, méghozzá Italy, Germany, és Switzerland. De szerintem Switzer csak azért van ott hogy legyen helye a "dolgainak". A csapat egy része viszont eléggé hát... Nem a legjobb állapotban volt. Ezt főleg akkor állapítottam meg amikor Hun félig csak úgy legörgetett egy pálinkásnak tűnő üveget. Akkor döntöttem el, hogy "Oké, húzás van innen", és fordultam vissza már, de megállítottak. Van az az érzésem hogy ebből baj lesz.

És ha ez lesz egész nyáron, akkor már talán végleg nem fogom magamat szesz-szűznek állítani már kamuból sem, mert tudni fogják hogy "dehogy a fenét!".
Sőt, mi van hogyha valaki már annyira roncsolja a máját hogy majd a másik fajta szüzességemről is le kell hogy mondjak? Oké, messzire mentem, de megtörténhet!

- Jól vagy már Vez? - fordult felém Czech.
- Én nem vagyok neked Vez! - húztam fel magam. De persze nem akartam rávetni magam és eltorzítani a képét. Dehogy, csak kicsit megfeszítettem az én kis izmaimat.
- Áh, biztos... Nem akarsz csatlakozni? - vigyorgott.
- Ehm...semmi alkoholt nem jutattok belém, rendben? - szögeztem le.
- Semmilyen úton! Sokan józanan vannak eleve, a legkissebbe miért tennénk pont? - nézett a többiek felé. - Akár csatlakozhatsz Japanhoz és Slovakiához. Valamiért az asztal alatt vannak.
- Ahha, kösz a tippet... - halkultam el.

- Hé, Italy! - bújt ki Slovakia az asztal alól, mert Czech nem csak behaluzta hogy ott van. - Rendeltünk pizzát Croatia pénzéből!
- Pizzát?! Milyet?? - élénkült fel a szomszédból.
- Oh, a én kedvencemet! Haw-

- NEHOGY KIMOND!!! - állította meg őt Austria, Hungary, és leginkább Germany.
- Ha kimondod, vagy szívrohamot fog kapni, vagy elájul! - tisztázta Austria.
- Csak nem...Hawaii...? - reménykedett Italy.
- Eeeeh...deeee...? - próbálta kikerülni az elmondott katasztrófát Slovakia.
- *gasp* A szívem... - esett neki a falnak Italy. - Hogy...lehet... P-pont Hawaiit kérni... V-vee~
- Azért ne játsz meg magad. - közeledett hozzá Germany.
- Nem is játszom meg magam! - ugrott fel nyafogva, mire összeütköztek.
- Áucs! - fejezte ki Germany a fájdalmát.
- Bocsánat! - mentegetőzött Italy.
-  Mennyi az idő? - kérdeztem. Kezdtem álmosodni ismét visszafele.
- Tizenegy múlt...hat perce talán...? - gondolkodott Hun. - Áh, fene tudja, részegek nem igazán tudják.
- Tizengy múlt... - ismételtem lesokkolva. Ilyenkor már rég aludnom kéne tini létemre.

- Én... Mennék már vissza Liethez... - kezdtem hátrálni.
- Remélem van gumitok! - vigyorgott Slovakia, bár már nagyon nem foglalkoztam vele.

Mikor odaértem ahol Lietet láttam legutóbb, már nem volt ott. Biztos már fáradt volt, amit nem csodálok. Este tizenegy... Pedig csak egy kicsit lett hűvösebb az idő semmi más változás...

Szóval ideje körbenézni bent is.
Az ajtó a lépcső oldalán húzódott, bent meg csak pár szoba volt, de többel egybevonva. Persze, a fürdőnek volt külön kissebb szoba, de a háló egyenlő volt a konyhával is. Ééééss, ott is volt Liet. Kidőlve. És van helyem mellette a francia ágyon! Nehezen bírnék új helyen aludni Liet nélkül...

- Hé? Hahó...~ - szólongattam.
- Visszatértél? - hörögte, de nem mint harag, csak mint fáradtság.
- Taip... - bólogattam.
- Gyere csak nyugodtan... - húzta össze magát, majd befészkeltem magam a mellkasán. Ez elég furcsán hangzik, tudom.

Máris a szuszogását hallottam. Kidőlt teljesen szegény...
Én rádöntöttem a fejemet, és én is próbáltam aludni már. Kicsit még ficeregtem, mire azonban leestem róla. Épp visszaakartam volna menni, de megragadott.
A derekamnál.
Biztos alszik?

Majd elkezdett közel húzni hozzá, míg nem értek össze a testeink. Kezd ez nekem kicsit kínos lenni... De elfogadtam, mert legalább aranyos. Meg azért kitudja, lehet még ő valaki fontos lesz az életemben...

880 szó.

Utolsó előreírás!

De nagyon semmi mást nem írhatnék...
Szóval...

A Nyeh legyen veled!