Hungary szemszöge

- Hun! - na, Poland előbb ébredt fel... Hogy mutassam meg így neki a rátermettségemet? - Hun, ébredj!
- ...Időt. - kértem meg mormogva.
- Négy óra. - oh, remek, miért is kelsz hajnalokban?
- Még bővebben is aludhatunk Poland. Nem kell hajnalokkor kelni. - simogattam meg a fejét.
- Nya, miért is nem, kis születésnapos? - oh...

- Meh. - esett le a fejem neki a kanapénak, mintha nyakam nem is lenne mostantól. - Huszadika van máris?
Szemem sarkából láttam hogy bólogat.
- Transylvania a konyhában?
Mindig bólogat.
- Van vele valaki?
Folyton bólogat.

- Rumunia.
- Hát jó... - ugrottam fel ülőhelyzetben a kanapén. - Azt hiszem jobb ha segítek neki, mielőtt felégeti véletlen a helyet...

- Miért nem vagy olyan lelkes...? - kérdezte meg tőlem nagysokára Pol.
- Hogy érted? - néztem a sütőt.
- 'Érti hogy még ez a 1125. születésnapod, alig tapasztalhattál a múlt évszázadokból egyet sem, ráadásul még nagyon fiatal vagy, eleve nem tapasztaltál eleget. - magyarázta meg helyette Romania.
- Hagyjátok csak, tudom mi a baja! - legyintett Erdély. - Elhalasztották az összes tűzijátékot a vírus miatt, legközelebb Budapestől meg Visegrádon van.
- Nem, nem hinném hogy ezért olyan másnapos mosott [^^"]ar lennék... - válaszoltam. - Egyszerűen lehet csak fáradt vagyok.
- Biztos... - gondolkodtak.

- ...De ha a tűzijáték miatt is...! - szólalt meg Transylvania ismét. - Szólnék hogy nem tudod milyen nap is van ma Omîsban!
- ...Mmmiért? Milyen nap van? - érdeklődtem. Egyikük sem szólalt meg, csak nézték a földet. Majd lassan egymást. És elrohantak előlem mintha az életük múlna rajta.
- HÉ!! Mi lesz velem? Mi lesz a kenyérrel?! - értetlenkedtem, majd a sütőre néztem. - Kész vagy már? Beszélgethetünk?

A nap nagyrésze ugyanúgy telt mint mindegyik, baromkodás baromkodás hátán, és ugyanez van a perverzeknél is, mint mondjuk én. Vagy Romania. Vagy Slo'.

Vagy igazából bárki aki ért ezekhez.
 

 
Megnéztünk még pár Hetalia részt is a harmadik évadból, mikor Poland megfogta a vállam. Hirtelen akkor a sorozat is megállt, és Lithuania olajban sütött burgonyaszirmai is hirtelen eltűntek America kezében.
- Mehetünk most már? - kérdezte csillogó szemekkel Poland.
- Menjünk! - jelentette ki Slovakia. - Utoljára Szilveszterkor láttam-
- ScHSsS, nehogy itt elmond! - vágta rá szinkronban mindenki más, mire ő is elnémult.

Csak lementünk látszatra sétálni, de mégis, csak alig beszéltünk.
Erdély meg rejtélyesen eltűnt.
Mármint-
Kizárt hogy miattam és Transylvania miatt csak lerendeztek valamit...
Kizárt...

- Megérkeztünk!~ - futott előre Ittálpia, kitárva a karjait és felénk fordulva ismét. - Nagy máglya és tűzijáték! Vee~
Tényleg máglya volt ott. Égő, hatalmas máglya, mellette Transylvaniával és Russal.
- ... Tessék? Ezt csakis értem csináltátok...? - pislogtam, rápillantva a tűz mellett guggoló Transylvaniára.
- Nem, nem csak mert ünnepeltek vagyunk... - vont vállat. Mindjárt vége a nyárnak, és most kihasználhatunk a kalózfesztivállal egy remek lezárást előre.

- Mert igen, itt olyan IS van! - jelentette ki büszkén Croatia. Szólni nem tudtam, annyira meglepődtem. De inkább nem is nagyon kérettem magam, simán leültem a homokba Poland mellé.

- Transyl', ugye faragtál...? - fordult felé America.
- Tessék, fogalmam sincs hogy minek szükséges neked, de itt van. - nyújtott felé Transylvania egy hegyes végű botot. - A "Transyl'" meg valami új becenév?

- Aha, az lenne. - húzott elő America egy nagyobb kék csomagot.
- Mint a Transzi is! - vigyorgott Slo'.
- Ne kezd megint kérlek. - hunyorított rá "Transyl'".
- Marshmallow? - bontotta ki a zacskót America.

- Mit akarsz egy faragott bottal és egy tömeg cukorral? - furcsálta Romania.
- Felszúrni a botra, és szénné égetni! - közölte vele Ame, felényújtva a két dolgot. - Kipróbálnád? Tudtommal szeretsz feltűzni dolgokat botra-
- JÓ, azt a tényt hagyd most, csak...- Oh... Oh...! - szúrt fel egyet, majd még húzogatni kezdte a boton. - Nézzétek! Megerőszakolok egy cukrot!

- Gratulálok, de előttem kérlek ne. - hunyorgott Czech.
- Szegény mályvacukor... - ártatlankodott Italy.
- Ne sajnáld, nem fáj neki. - nyugtatta Germany.
- Ja, biztos élvezi hogy egy román fel[^^"]ssza. - nevetett Transylvania. Persze nem ő volt az egyetlen.

- Mindjárt tűzijáték! - jött rá Japan. Szinte azonnal már hallottuk a robbanásokat, és az égen látszódó fényeket.
- Hogy tudtad ezt ilyen pontosan? - lepődött meg Slo'.
- Suro', és igyekszem, sosem késni. Nem is tudtad? - mosolygott.
- Eddig nem. De jó tudni hogy nem vagy egy olyan mint Hungary! - kuncogott.
- Kikérem magamnak- - már képtelen voltam nem elnevetni én is a végét. Való igaz, késős típusú vagyok, de most kivételesen nem késtem!
Na ugye!

Már egy-két perce füstölt az ég a tűzijátékok maradványaiból, mikor rájöttem hogy egyre inkább fáradtunk le, és már csak hangulatból dúdoljuk Arthur démonidéző dalát.

Poland már a vállamra dőlt és úgy a semmibe bámulva énekelte halkan.
- Fáradt vagy picim...? - néztem rá.
- Nem vagyok pici! De amúgy tak...  - bújt belém.
- Visszamenjünk a szállásra? - szorítottam magamhoz.
- Még nem, még maradjunk...! - nyüfögte.
- Hát, még maradhatunk egy másfél órát...de ma alig aludtál legalább hozzád képest is, azonnal lefekszel a visszaérünk...! - figyelmeztettem.
- Meglesz... - suttogta.
Még annyit sem bírt ki elalvás nélkül...
Így sikerült lezárnunk a nyári szabadságunkat...

740 szó.

Annyira inspirálódtam hogy öt órától kezdve most nyolcig írtam ennyit...
...
Miért van Hetalia érzésem ezzel a résszel kapcsolatban...?

A Nyeh legyen veled!