Vezlania szemszöge

- Amúgy hány napot is éltünk túl EU-val eddig? - érdeklődött Hungary a nagy csöndben. Fentrőll hallottam hogy beszélnek.
- Egész kettőt, Hun! Kettőt! - válaszolt neki Czech.
- Az már több mint egy! Mennyi van még hátra? - folytatta.
- Hát...nem tudom, kérdezd Germany-t!
- Mindegy, legalább túléltünk két napot!
- Ez nem semmi...
- Ezt meg kellene ünnepelni, nem gondolod?
- Hozzam a sört, pálinkát, vodkát, mindent?
- Ismersz te engem Czech. PERSZE HOGY!!!
- És Europe?
- Ő csak a szomszédban van, ha itt fent leszünk csukott ajtókkal, nem lehet majd hallani semmit! A levegőt meg intézi az otthoni légkondi.

Ezeket hallva sejtettem hogy nem leszünk nyugodtságban.
Igazam is lett.

Mindenkit felhívtak aki ébren volt még nagyjából. Én rohadtul megijedtem ahogy jöttek fel a többiek, és ezért Liettel inkább elrejtőztünk az ágy alá, mivel ő sem igazán volt olyan kedvében hogy.

Nem is láttak meg, szerencsénk volt. De engem azért érdekelt hogy mit alkotnak. Ennek az volt a megoldása hogy ugye Hungary és Poland egy kanapén alszanak a szoba sarkában. A szobában volt egy fura kivágás, amit nem falaztak be, illetve a kanapé mögött volt. Elhurcoltam Lietet is, mert jól lett volna hogyha megmentene néha.

Vagy épp én mentem meg őt.
De ez mellékes, neki vannak miliméteres bicepszei, nekem meg cukiságom. Állítólag.

- Bocs Hungary, én nem szoktam inn- - hallottuk Romania hangját.
- Kuss, és igyál! - ez meg most Hungary hangja. Mi történik itt?
- Csak egy kicsit kikukucskálok... - dugtam ki a fejem, de Liet visszahúzott az ölébe.
- Nem, ez veszélyes, észrevesznek, és oda a holnapi jókedvünknek! Eleve rossz ötlet volt idejönnünk, most reggelig akár itt kuksolhatunk. - figyelmeztetett.
- Nem bukok le, ígérem! - hámoztam le a kezeit a derekamról hogy kinézzek.

Hát, nagy káosz. De sokan jól érzik magukat. Kivéve Austria, mivel megkarcolta egy üvegszilánk, és most kibőgi a lelkét is ahogy látom.

- Gyere mostmár vissza Vez! - szólított Liet.
- Várj még egy kicsit! - kértem meg őt.

- Amúgy tegnap volt egy randink Ameval! - kezdte Russia vörös képpel.
- Na, a születésnapodon? - nevetett elhalóan Poland.
- Legalább te és America nem felejtette el...de igen, és remek volt! Mivel nekem sosem volt randavúm. De most volt! - ivott bele vodkájába. - És imádtam! Mivel Ameval csak tökéletes volt... Ő egyébként hol van?

- Nem akart jönni. - sóhajtott Hungary. - Kár mert vele még jobb lenne a hangulat! Meg Vezzel és Lithuaniával is! Bár őket délelőtt óta nem láttam. Valami macskás programjuk volt, vagy mifene.

- Áh, elintézhettük volna könnyedén egy olyannal hogy "nem jönnénk, kösz". - bánta meg Liet az egészet, miközben próbáltam megbocsátani Hungary-nak hogy "Veznek" szólított.
- Nyjaj, Liet, azért nem volt olyan rossz közösen elrejtőzni az ágy alá, ugye? - próbáltam felvidítani. Bár nem nagyon sikerült, csak kicsit megmozdult az ülőhelyzetéből.

- Oh, ezt majdnem elfelejtettem. - adtam egy puszit az arcára, amire már felfigyelt. - Amikor büszke voltam rád, ezt nem adtam még oda. De mostmár nem vagyok az adósod ezzel. Bocsánat hogy ennyit kellett várnod.
- Oh, igen... Azt hiszem pár hónapja mondtál valami ilyesmit hogy akkor adsz- - itt megakadt.
- Valami baj? - döntöttem oldalra a fejem.
- Ne, tényleg nincs semmi baj, csak... Tudod már fáradt vagyok.

- Oh igen, már esteledik és sűrű napunk volt. - értettem egyet. - De lehetett volna sűrűbb egy randival esetleg.
- Ehm... - vetette fel a vörös árnyalatait az arcára.
- Csak tréfa volt, nem kell komolyan venned, Liet! Nekem se... - súgtam még hallkan oda. - Na, ne legyél se morci, se sokkolva, legyél Liet, mert én azt szeretem! Engedékeny, őszinte, kedves, és teljesen ártatlan Liet, akit szeretek látni mint barát.

- Szóval engedd meg hogy még nézzem őket! -  tettem hozzá vidáman, majd rögtön kihajoltam egy aprót hogy lássak.
Liet erre köpni-nyelni nem tudott, inkább csak hagyta.

Romania kicsit kidőlt a földön, Hungary épp drukkolt Czechnek, aki meg ismét Russiával versengett. Austria mindig bőgött. Mire visszanéztem, Romania már eltűnt valahova, míg Slovakia és Japan bámult.

Rám.

Észrevettek volna? Nagyon úgy tűnik Slovakia vigyorából. De hamar megnyugtattak, mikor mutatták hogy nekik lakat a szájukon, rólam nem mondanak semmit.

Megkönnyebbültem, és tovább vizslattam a többieket. Romania nem volt ott ugyanúgy, de a többiek annál inkább ott voltak.
Sokáig nézhettem őket, míg Liet nem húzott magához ismét.
- Mostmár inkább aludnod kéne. - suttogta.
- Itt? - lepődtem meg.
- Hol máshol? Menekülhetnénk vissza? - mondta, mintha teljesen normális lenne ez.
- Ez nagyon izgalmasnak tűnik nekem. Jobban mint ez a leskelődés! - vidultam fel, mire szorosabban átkarolt, mire megenyhültem.

Hiába minden olyan izgalmas, mégis nyugodtabb vagyok vele együtt. Tudom hogy nem tudna megvédeni, de valamiért olyan nyugtató az érintése, hogy biztonságban érzem magam.
Rádöntöttem a fejem a vállára, és végignéztem ahogy ő egyre jobban elmerül, míg el nem alszik...

737 szó.
Vagyis nem pont.

738 szó!

Csak úgy összehoztam ma egy random részt még, ami a kövi rész kiindulópontja lesz.

Amúgy most frissítettem a könyv Aminóját.

Már egész jól néz ki!

Bár még csak öten vagyunk pár hónap alatt, de remélem több tag is lesz! ^^

A Nyeh legyen veled!