Hungary szemszöge

- Hé Hun! - nyitott be Slovakia.
- Mi bajod van?! - morogtam rá.
- Óóóóóhhh, kihasználod az időt hogy EU nem jön még?~ - vigyorgott.
- IGEN, és ha megbocsátassz, épp reggelizek! - feleseltem vissza flegmán, és ismét elhúztam Poland ingjét a nyaka körül.
- Amúgy a vámpírok ha megharapnak valakit, nem lesznek vámpírok az áldozatok? - érdeklődött még.
- Nem. - válaszoltam kurtán. - De most húzd el a beled, vagy mindjárt bebizonyítom ezt rajtad!

- Oké-oké, deeee gyere le öt percen belül majd! Körbejárunk mindent! - távozott végre.
- Már inkább hagyj, ha öt percen belül ott kell lennünk a szállás alján... - ajánlotta Poland.
- Fenét, ráérünk még... - legyintettem. - Csak úgy száz lépcsőt mennénk le hogy odaérjünk, még rohanni sem kell.
- De még nem is hagytál felöltözni rendesen!
- Csend! Beérünk és kész, Poland. Nem kell ennyit aggódnod mindig. Neked is jó ha itt maradunk még egy kicsit. Mármint, nem úgy értem hogy mazochista vagy, hanem hogy velem jól jársz!
- Hát... Rendben, azt hiszem...

- Fél órát és két percet késtetek, mi történt ott fent?~ - vigyorgott Slovakia. Romania arcán pedig látszott hogy ugyanezt gondolja, csak utálja ezt gondolni, és hogy legszívesebben felpofozná.
- Semmi komoly nem volt. - mondtam ki teljes nyugodtsággal.
- Este sem lesz?~ - húzogatta a szemöldökét.
- Nem, mert Czech egy szinttel lejjebb van alattunk.
- Alattatok van?~ - kezdte már Romania is.

- Befejeznétek végre??! - teljesen felhúzták az idegeimet.

- Hát jó, majd később. - hagyta meg Slovakia. - De hol is van az idegenvezetőnk?

- Croatia? Fogalmam sincs. Biztos elment miután fél órát álltunk a [^^"]rva nagy hőségben! - jelezte velünk Czech hogy még mindig önmaga.
- Nos, én már eleve meleg voltam, nem sokat változnék már! - poénkodtam, de máris megtaláltam a keresett embert. - Hé, az ott Croatia!
- Hol? - emelte fel a fejét Austria.
- Hát ott, vakok vagytok?! - mutattam a lányra, aki épp lopkodott egy szomszéd átlógó fügéjéről.
- Ja, az tényleg ő! - hunyorított. - Croatia!
- Hmm? - nézett fel az említett. - Mind megvagyunk?
- Aha. Azt hiszem, valójában azt sem tudom hányan vagyunk. - közölte Czech őszíntén.
- Uno, due, tre, quattro... Tizenöten vagyunk. - számolta le Ittálpia.
- Tizenhatan. - javította ki Germany.
- Dehogy, tizenöten vagyunk, teljesen biztos! - jelentette ki.
- Számold bele magad. - sóhajtott Germany.
- Uno, due, tre, quattro... Jé, mostmár tizenhatan vagyunk! Ki jött még ide?
- Az eszed, végre. - válaszolt Germany helyett Czech Republic.

Elég hamar lett este, pedig délelőtt indultunk, meg ez az Omîs nem is egy olyan nagy város. Sőt, inkább csak egy nagyobb község. De mégis, annyi érdekes dolog volt benne, mint például bástyák, várak, régi templomok, amik nálam nagyrészt romokban állnak.

Kezdem nem megbánni a dolgot hogy idejöttünk.
- Idő? - kérdezte Croatia.
- Negyed nyolc. Miért? - érdeklődött továbbra is Slovakia.
- Talán visszafordulhatnánk. - mondta.
- Áh, pedig tetszett ez a kis séta. - szontyolodott el.
- Hóóóógy megnézzük a partot! - élénkítette fel.
- Milyen partot? - ébredtem fel magamból. - folyó, tó...
- Tengerpart, Hun, tenger! - karolta át a nyakam.
- Tenger? Az micsoda? - gondolkodott Slovakia.
- Mindjárt meglátod, szlávtestvérem, tényleg mindjárt! - nyugtatta Slovakiát. Csak a szállás felé kell menni.

- Amúgy kinek lesznek rémálmai a vigyorgó fogas almától? - tudakolta Romania.
- Az amúgy tényleg para volt, hogy is hívták...? - helyeselte Czech is.
- Ne legyetek gonoszak a Tomival! Csak egy logó, de nekem több, mivel ő a leghíresebb áruház erre. - magyarázta Horvát.
- Hát, de mégis a Biedronka aranyos legalább! - jegyeztem meg. - Olyan mint egy bohócnak öltözött katica a logója.
- Mivel egy katica? - tette csípőre a kezét Poland.
- Mármint, igen, egy katica, ahogyan lengyelül a katica "biedronka"....tudom, mert már...tanulok lengyelt...egy ideje. - javítottam ki magam.

- Ott van, látjátok? - mutatott Croatia nem túl messzire.
- Ez... Kék. Mármint... Nagyon kék. - említettem meg.
- Na, gyerünk oda közelebbről megnézni! - futott előre Slovakia, mi meg utána kicsit gyorsabban. Vezlania és Lithuania voltak utolsók, mivel Lithuaniának izomláza lett a tegnap miatt, szóval Vezlania követte őt folyton kézenfogva, hogyha elesne. Átérzem...
Ahogyan együtt zakóznak a hatalmas súlykülönbség miatt.

- Igen, ez a víz határozottan nagyon kék. - néztem meg a víz tükrét. Majd áttértem a sziklásabb rész nézésével. Volt ott egy két-két és fél méteres is, ahonnan látszódott hogy ugrásra van.
És mivel szeretem a vizet, és más emberek sincsenek is itt...

- Vigyázat mindenféle tengeri fajzat! - ugrottam bele a hatalmas kék pacába, szintúgy hatalmas csobbanással. A szememet csukva tartottam viszont, mivel kitudja mi lehet ebben a vízben.
- Fuhúú! Ezt imádtam! - másztam ki végül.
- Ruhástól kellett beugranod? - nyafogott Romania.
- Igen, mert- várjunk, látni akartál volna meztelenül?! - jöttem rá a nyafizás okára.
- Nos...~
- Perverz állat. - tudtam le az egészet ennyivel.
- Na, te is az vagy! Vagyis, nekem nem vagy állat, de na, érted hogy értem! - próbált magyarázni, de én már visszatartottam a csizmám felé, amit még ugrás előtt levettem.
- Mi ez a sós íz a számom? - gondolkodtam hangosan.
- Tak, a tengerek sósak, nem tudtad? - jött mellém Poland.
- De... Bakker elfelejtettem. Olyan rég láttam tengert, élőben meg még soha... - merültem el ismét a gondolataimba. - De mégis miért sós? Sós víz az majdnem egyenlő a levessel! Csak nincs benne más. Ez ilyen kőleves. - akadékoskodtam. - Úgyis sóderes a part, meg sziklás is a partszakasz.
- Na, viszont akkor ma zuhanyozni fogsz. - tette hozzá Poland. És mivel sunyi vagyok, kitártam a karjaimat ölelésre.
- Nie, ne ölelj meg, mert veled jövök zuhanyozni és még mindig kicseszettül szégyenlős vagyok! - távoldott tőlem, amíg Slovakia meg nem állította és szabad utat kaptam.
- Oké, akkor majd...oké, na! - viszonozta az ölelést. - Túlságosan szeretek ölelkezni...

(1)848 szó.

Igen, ma két részt adtam nektek, mert annak ellenére hogy csak A Komment Trió olvassa a részeket, valaki lehet hogy majd belekezd ebbe...valamikor...

Mindegy, és hogy érzékeljük hogy az utóbbi rész nem igazán volt komoly, nyeh...

A Nyeh legyen veled!