Vezlania szemszöge

- Szóval Japan, kezd úgy érezni magad hogy veszélyben vagy. - figyelmeztette Hungary. - Komolyan azt gondolod hogy mindenki majd el fog férni egy-két szobában??
- Szerintem képesek leszünk rá. Főleg hogy van erkély is! - magyarázta Japan. - Bár próbaként mindenki elhelyezkedhet ahol szívesen aludna.

Ennek megfelelően páran már nézelődtek szét a hely körül. Czech rögtön szemezett a hűtővel, és a kanapé melletti tévével is. Romania befészkelte magát Hungary mellé, Transylvania meg a résben leste Romaniát. Gondolom az éjszaka is akarja folyton szemmel tartani. Meg még jópáran leltek maguknak helyet a szobában, de valahogy én nem láttam elég szimpatikust.
- Bőven elfogunk mi férni, nem kell féltenem az életem! - legyintett Japan. - És még van is idő estig, szóval még gondolkodhattok a helyeteken.
- Stip-stop szőnyeg! - vetette magát a szőnyegre Slovakia.
- Stip-stop Slovakia mellé. - nézett oldalra Japan.

Egek, Japán nagyon megváltozott... Mármint, tudom hogy tetszik neki Slovakia, mivel nekem ugye nem tud hazudni, de bakker, nem viszi túlzásba?
Már Hun is észrevette, Slovakia hogy nem venné észre már? Szerintem most már neki a "tetszik" átváltott súlyos "dekellnekemlegyenmá'azenyim" fokozatba. Ami nagyon vészes, érzem hogy a napokban már bármire vetemedhet.

- Van valami ötleted esetleg? - szólalt meg Liet, amire kicsit megijedtem, mivel nem számítottam hogy bárki szólni fog nekem jelen esetben.
- Ehm...nincs... - vallottam be.
- Megyünk ki az erkélyre gondolkodni esetleg...? - vetette fel nekem.
- Sicher, nem hinném hogy meg lenne tiltva. - egyeztem bele.

Már ment lefele a Nap, elbújva a hegyek és a tenger mögé. Mi meg csak az erkélyen ülltünk együtt, nulla beszéddel. Nem jutott eszünkbe semmi amit mondhattunk volna.
- Izé...hallottam hogy veletek eléggé elbánt Eurasia az első alkalommal... - kezdtem. Erre biccentett hogy folytathatom.
- Tudod épp ezért hívtam akkor segítséget. Láttam őt már párszor, de velem sosem viselkedett ilyen mézes-mázosan...csak hagyott ott engem. Nem tud mit kezdeni velem, mivel nem egy ország vagyok, de még nem tudja hogy én is tudok bizalmat kelteni kontinensekben. Igaz hogy nem épp Europeban vagy Asiában, mert mindketten semmibe vesznek szinte...de ott vannak az ausztrál fivérek, és America, akinek nincs semmi baja velem, csak kicsit megijedt amióta... - itt leálltam. Elmondjam neki hogy mit tettem…?
- Ez normális... - szólalt meg végre. - Gyakran ijednek meg tőled, de te erről nem tehetsz.
- Igaz... - húztam fel a lábaim, és közelebb jöttem hozzá egy aprót.

Majd még egy kicsit csúsztam hozzá.
Egészen addig amíg szorosan nem voltunk egymás mellett. Nem akartam hirtelen feltűnő lenni neki. Sőt, csakis a melege miatt bújhattam mellé. Talán...
- Valami bánt téged? - kérdezte.
- Ah, öhm, dehogy...! - hadartam. - Csak...semmi, izé...tényleg... Semmi.
 
-

Kérsz egy ölelést nyugtatásnak? - fordult felém.
- Ühüm... - bólintottam, mire rögtön a karjaiba estem. Kicsit azért még maradtak rajtam a napokban történtek, hogy ennyire szeretethiányosnak érzem magam.

(A szeretetzacskó üres, hát hogy merészelik?! Reklamációt kérek!!)

- Heh... Ich liebe, Litauen... - suttogtam. Várjunk, ezt nem értheti úgy hogy komolyan-
- Bocsánat, de nem igazán tudok németül, mit is mondtál...? - nevetett kínosan.
- Csak annyit hogy imádlak amiért mindig támogatsz, és velem vagy... - nevettem én is...

- Hé...? Vez, ébren vagy? - ébresztegetett Liet.
- Igen, mert felkelltettél... - kicsit talán zavart ez az ébresztő.
- Bocsánat, csak...itt aludtunk... Nem kéne inkább bemennünk? - kérdezte.
- Nos...nekem itt tökéletesen megfelel... - néztem fel rá.
- ...Az baj ha nekem is?
- Egyáltalán nem...közösen maradhatunk itt ahogy voltunk!
- Kicsit sem fura?
- Ha a "fura" fájna, már a halálomat kívánnám inkább! - nevettem. De akkor csakis vele halnék meg! Nem lenne más választása...
- Heh...akkor... Jó éjt...? - próbált mosolyogni. Én meg csak visszadőltem mellé, és élveztem a melegét...
(Ami nem benne volt!)

570 szó.

Nincs mit írnom... Nesze, még egy napi rész!
Ami még rövid is, de jó...
Illetve...

Itt színeztem fehérre a szemeket, de lusta voltam, és csak így a szemeknél húztam egy-egy fehér izét színezésképp...
Most ez fog engem kísérteni...

A Nyeh legyen veled!