Vezlania szemszöge

Már esteledik, a Nap is lemenőben van. Egyedül a hatalmas erkélyen ülök felhúzott térdekkel, és végignéztem ahogy a Nap sugarai elbújnak a hegy mögött, -ahova legutóbb pár hónapja Czech lehajította Romania taccsát mert Transylvania félt hogy a nyakába dobja.
Ennyit a drámai pillanatról.

De eltekintve ettől, elég szép látvány. Még egyedül is.

Bár sejteni merném hogy Slovakia a háromméteres körzetekben van... De alapjából nincs itt kifejezetten velem senki. Még...

Áh, nem tudom visszafogni magam, ma is meg kell említenem Lietet... Még mindig nem az igazi. Ma is magányosan futtatja a gondolatait, és kevesebbet foglalkozik velem. Én meg csak vágyok rá. Remélem hamar jobban lesz. Nem bírnám ki ha folyton ez lesz. Nem akarom hogy ez rutinos legyen. Az nagyon nem akarom! Nein!
(Képzeljétek ezt vékony hangon, cukin mondva)

- Labas... - hallottam Liet gyengéd hangját mögülem. Nagyon nem reagáltam rá semmit, csak egy kicsit biccentettem, jelezve hogy hallottam, és viszont üdvözlöm.

És egészen addig nem is nagyon törődtek a jelenlétével, amíg meg nem éreztem a tejföl és burgonya meleg illatát. Zeppelin... Persze hogy rögtön feléfordítottam a fejem utána.
- Esetleg kérsz? - kérdezte félénken mellémüllve.
- M-még szép hogy! - örültem meg.
- Mond csak, akarod hogy etesselek...? - kérdezte kínosan.
- ...Megkérnélek... - válaszoltam szerényen végre. Egy zeppelin darabka már indult is a szám felé. Ugyanolyan ínycsiklandó.
És így le is tudtam nyelni pár falatot.

- Oh, várj egy kicsit, ne fald annyira, a végén nekem csak a hideg maradék marad...! - azt mondtam hogy pár falat? Ehm... - Nézd, még le is etted magad!
- Oh, tényleg? - pislogtam. - Nyalás technikával leszednéd?
- Ehm, végülis, miért is ne? - hajolt a számhoz és mellette nem sokkal nyalogatni kezdte. Milyen aranyos...

Várjunk csak... Itt esélyem lenne...! Csak... Vállalnom kell a felelősséget hogy nem fogja viszonozni...
Talán ha ejátszanám hogy véletlen...
Nem, inkább csak egyszerűen és nagyszerűen. Nem tudhatom biztosra...

Megragadtam az arcát és a sajátomhoz tettem át, és összeérintettem az ajkainkat. Ismét. Ez már a negyedik hogy ezt csinálom vele... Megérteném ha rühellené. Ezért kihasználtam rendesen a pillanatot. Igazából nem is akartam volna elengedni. Féltem a reakciójától. Mikor már volt elég bátorságom csakis akkor engedtem el az arcát, hogy ha akar, elszakadhat.

- Ez... - szólalt meg. - Ez...
- Zavar téged.... - szontyolodtam el. - Bocsáss meg-
- NEM, nem ez csak... Én...izé... Köszönöm... - bökte ki. - A-azt hiszem...

- Mégis mit? - furcsáltam.
- Most már érzem hogy választ kaptam a kérdésemre, miszerint "Többként gondolsz rám?" - magyarázta. - De...
- De...? - érdeklődtem.
- N-nem igazán tudom hogy akarom e viszonozni... - vallotta be. - Olyan jó barátként gondolni rád, és nem igazán tudom hogy megfelelnék egy tökéletes társnak...! Ez teljesen új nekem még...

Igaz ami igaz, imádok a barátja is lenni. Olyan...igazán kellemes.... De egy jövőbeli ország mindig többet akar.
- Teljes mértékben együttérzek... - sóhajtottam. - Az megfelelne ha a határon maradnánk?
- Piknikezve amíg nem törik meg a határ? - húzta fel a szemöldökét.
- Valami olyasmi...! - nevettem fel egy aprót, csak hogy aranyosan elpiruljon. - Mit szólsz hozzá?
- Egy próbát biztos megér... - gondolkodott el.

- Köszönöm! - ragadtam meg a vállát hogy adjak neki egy puszit, majd az ajtó felé kezdtem nézni. - Megeszed a maradékot, vagy menjünk el aludni?
- Nem is akarsz enni már? - hökkent meg.
- Hát... Talán még egy aprót... - fordultam felé ismét.

Végül csak valahogy elettem előle az egészet, de mégsem nagyon bánta. Hiszen "ő adta nekem, ő figyelhetett volna oda." Bár ha nem zavarja, nem pattogok rajta... (Oh, igazán pattoghatnál rajta-)

Inkább csak bedőltünk az ágyba, és próbáltunk aludni. Csak ugye nehéz volt az a mai nap után... Összekellett húznom a lábaimat a gondolkodáshoz. Így legurultam Liet mellkasáról hogy kényelmesen felhúzott lábakkal gondolkodjak. Sejthetően Liet megint átkarolt, és magához húzott szorosan. Így már nem is igazán kellett gondolkodnom.
Végülis, sikerült...
Mondhatni járunk, de mégsem...
Szorosan a határ mellett vagyunk...

603 szó.

Lehet kínozni engem hogy ilyen rövid részt dobok össze-
SAJNÁLOM!-

A Nyeh legyen veled!