Július van. Az országok ismét a parton vannak, és tervezik hogy elmennek majd Splitbe is.

Igen, Splitbe. Mint banán split. Mert ugye valahogy meg kell ünnepelni az író közeledő születésnapját- akarom mondani, America közeledő születésnapját, illetve kezdik unni ezt a helyet már, kell egy kis kaland is nekik.

Még nem is tudják hogy mekkora kalandjuk lesz majd. Főleg Hungary-nak és Slovakiának. És ez mind azért, mivel az írónő nem bírt már magával...

Szóval ennyit az íróiról:
Hungary szemszöge

- Gyerünk Slo', próbáld ki a vizet! Amíg nincs itt Japan hogy a bübös árnyékba helyezzen! - toltam a srácot a vízbe.
- Ehm...nem tudok úszni? - reménykedett hogy el is hiszem.
- Tudom jól hogy tudsz, minden magyar területes tud! - feleseltem neki. - Gyerünk, Japan észre sem fog venni a vízben, és nem fog védeni!
De már inkább behúztam őt, szóval ha tényleg nem tud úszni, így járt, nem mondhat "nemet".
(És ez kétértelmű Slo'-nál, lol)

- Hát jó... - rázta le a kezemet róla. - Te akartad...
- Remek! - én meg visszaúsztam Polhoz a partra vissza.
- Visszatértem! - rángattam vissza magamra a csizmámat. Mert igen, nyár közepén is kell nekem a csizmám. Csak vízben nem akarom roncsolni.

- Mostmár nem lesz egy darabig semmi vaku, semmi kattogás, csak nyugodt semmi. - igen, ezt mind ezért intéztem el.
Levetettem Poland mellé a kőfalra, és nyugodtan simogathattam a combját. Mert azért én is vagyok egy kicsit perverz, valljuk be.
- Most minden nyugodtabb lett hirtelen. Mármint, amennyire normális hogy Romania feje ismét kilóg a kavicsokból. Fogalmam sincs miért. - mondta Poland. Érzem hogy hazudik, biztos hogy ő volt benne ismét a tettes, és ez kicsit fáj. Nem kéne ennyire féltékenynek lennie. De ezt nem teszem neki szóvá.

- Igaz! Talán mégsem olyan rossz ez a kis nyaralás cucc... - kezdtem.
- Vigyázzatok! - kiáltott Vez nekünk a falon.
- Bocs, útban vagyunk? - üllt fel Poland magával ragadva engem is.
- Aha, köszi! - ment tovább, oldalában Lithuania lassan rohant vele. Mintha Lithuaniának lenne egy gyereke, komolyan...

- Szóval lehet ez az egy hónap tele minden [^^"]arsággal csak a kezdet volt, lehet innentől könnyebben vesszük a helyzetet. - magyaráztam. - A víz furán sós egyébként, de ki lehet bírni, a táj szép, és jó lett volna hogyha itt tartottuk volna a mézesheteket ha EU nem kontárkodik bele!
- Hogy...? - furcsálta Poland.
- Nem mondtam semmit! Felejsd a végét! - hadartam.

Remélem megúsztam most ezt a témát. De amúgy tényleg, ha Europe nem nyúl bele ezzel az oktatásos dologgal, már rég terveznénk az esküvőt. Már ha Poland kimondaná a boldogságos "igent" nekem. Vagy épp azt hogy "tak". Mindegy, valami ilyesmit! De mégis miért utasítana vissza engem! Melegebb vagyok mint egy kovács kályhája, még egy ilyet nem talál!

- Amúgy... - szólalt meg Poland egy kis csönd után.
- Mi az? - érdeklődtem.
- Nos...az baj ha Slovakia lassan két perce nem bukkant fel a víz alól...?

- HOGY?!?! PERSZE HOGY BAJ!!! - eskü nem akartam leordítani a fejét, de meglepett eléggé. - SZÓLNI NEM TUDTÁL HAMARABB???
- Bocsánat! - szeppent meg. Ennyit a nyugodt napról. Máris mindenki rám figyel.

Gyorsan levetettem ismét a csizmáimat, és Slovakia után mentem. Tényleg nem láttam a víz felszínén. Kénytelen vagyok a víz alá merülni nyitott szemmel. Íjjj... Legyen... Lemerülök.

Nagy levegővétel után lebuktam, és homályos látással keresni kezdtem. Kisebb keresés után láttam csak meg egy Slovakiának tűnő foltot, szóval arra is indultam meg.

Igen, ez határozottan ő az. De miért van itt? Beragadt? Várj...egy szalagot szorít, aminek a vége beragadt egy szikla alá. Akkor ezért. De minek neki? Hagyjuk inkább élje túl.
Kiakartam rángatni, de alig mozdult. Fel kell mennem-

Gyorsan felúsztam egy újabb levegővételért, majd ismét le. Talán ha kifeszítem a kezét, akkor meglesz mentve. "Próbáljuk meg!"
És... Siker! Már csak ki kell húznom, és remélni hogy nem halt meg... Igen...

- Hé! - integettem a vízből, gyorsan úszva. Már mindenki rám figyelt eleve, szóval semmi értelme nem volt ennek.

- Úristen! - jött oda Poland. - Hun, ugye jól vagy?!
- Megvagy kishölgy? - jött oda Romania.
- Aaahhw, aranyosak vagytok, de törődjetek már a félhalottal! - szóltam le őket. - Hol van Switzer?
- Nincs szükség rá. - mutatott Germany Japanra aki szájon át lélegeztette Slovakiát. Erre persze sokan odafordultak, mivel ritkán van hogy Germany megszólal.

- Most mivan, ti nem tennétek meg érte?! - akadt ki Japan.
- Előbb a mellkas, utána a száj. - mondta Switzer odaérkezve.
- Oh... Megoldom. - határozta el Japan, és elkezdte a mellkasát nyomkodni, mire Slovakia szemei rögtön kinyíltak, és felköhécselt egy kis vizet felülve. Szóval lehet kicsit megkönnyebbültünk. Főleg Japan aki rögtön átölelte.

- Oh...bazki... - mondta Slovakia, majd összeesett.
- Most...mégis meghalt? - pislogott Japan, majd a mellkasára tette a kezét. - Oké, megnyugodtam, nem...
- Elájult? - gondolkodtam. - Ilyen ájulósak a szlávok?
- Mindenesetre, menjünk vissza a szállásra, és majd biztos felébred... Valamikor... - reménykedett Poland.
- Mindenki nagy reményeket fűz ehhez. - fonta össze a karjait Romania. - Ugye Czech?
- Czech? - kérdeztem én is. De ő csak meredt előre, mintha valami hazugság történt volna az életében...

781 szó.

Lehet ma még lesz rész...vagy nem... Valójában senki sem tudja...

A Nyeh legyen veled!