(Újabb random kép a malacomról, aki  ölemben üll.)

Romania szemszöge

- Kész, én ezt már nem bírom tovább. - adtam fel, majd a karomra néztem. Nem volt az a szokásos, teljesen vágás- és sebmentes. Be akarom tarkítani. Főleg a történtek után. Túl sok minden történt idén velünk. Főleg ezután az Transylvaniás eset után...

Szükségem van egy kis megnyugvásra... Most azonnal...

Mivel nem volt semmi vágó eszköz, a fogammal sértettem fel a bőröm. Kicsit megtette a hatását...de szükségem van többre is!

- Nem, ezt még lehazudhatom magamról valahogy, de vissza kell fognom magam mostmár! - határoztam. - Ha nem is gondoltam volna bele mindenbe hirtelen és üresen hagyom az elmém még ez a kis bizonyítékom se létezne...

Bűntudatom van már a gondolattól hogy ilyen hatalmas idióta vagyok. Csak valami másra kell gondolnom. Majd utána ismét gondolkodhatok bármiről egy ideig míg nem viszem túlzásba. És ha ezt ismételgetem, túl fogom élni az egész nyarat semmilyen önkárosítással. Ezt most nem számoljuk bele.

Szóval gondoljunk csak...
Semmire...

...

- [^^"]lă mea, ezt nem bírom! - káromkodtam el magam. Kell nekem még. De nem folyathatom a vérem csak mert vágyok rá. Eleve már nagyon alacsonyra csökkentettem le a mennyiségem. És ha EU meglátná, teljesen biztos lenne a tervében! Esetleg még rengeteg időmet kellene valami beszédre fecserélnem ami úgy sem érdekelne. Bár...
Kéne segítség.

- Slovakia! - ragadtam meg az ország karját, aki eddig a telefonján nézegetett valamiféle képeket.
- Mi kéne? - lepődött meg, mire csak a szobámig elhurcoltam.
- Ugye nem akarsz megerőszakolni? - erőltetett magára egy mosolyt.
- Hmm, nem lenne rossz~ De nem, csak azért akartalak ide hogy ismét folytogass. - magyaráztam.

- Kizárt, egy alkalom is elég volt. - akadékoskodott.
- Azt akarod hogy tényleg felnyársaljalak mint Vlad Tepes? - feleseltem becsukva az ajtót. - Végülis talán az is segítene...
- Ne, rohadt szűz vagyok még, hagyjál békén! - nyüfögött. - Valaki más nem szorongathatja a nyakad esetleg?
- Te kezdted, te is fogod folytatni. Jobb ha inkább két embernek lesz utána traumája mint másoknak is. - sóhajtottam. - Csak ragadd meg a nyakam két-három percig hogy nehezen tudjak levegőt venni, és ennyi! Senki sem fog tudni a beteg függőségeimről - már aki eleve nem tud róla - és én sem fogok annyira szenvedni ezekben. Mindenkinek jó lesz, ha még esetleg akarsz cserébe valamit.

- Hát... - kezdte. - Ha ez csak egy alkalom és utána abbahagyod, annak örülnék.

- Haver, nem ígérek ilyet, de pár napra ebben biztos lehetsz! - nevettem. - Mostmár megtennéd akkor, vagy-
- Nem bízok benned. - ragadta meg végre a nyakam. - De hát jó... Most az egyszer...talán...

- E-...elájultam volna? - pislogtam elveszve. Végülis...itt vagyok az ágyamon, és érzésre kidőltem egy jó időre. Meg kint is sötétedik. Vagy talán...
- Talán ez a halál? - mosolyogtam. Majd megpillantottam egy papírfecnit az ágyamon. Felvettem és valami elég pocsék nehezen olvasható írás volt rajta. Nagyjából tudtam csak kivenni.

- "Hé Ro! Izé ha ezt olvasod akkor remélem hogy nem haltál meg miattam. Őszíntén sajnálom ha mégis. Majd tartunk neked rendes ravatalt meg mindent, és mindenki zokogni fog... Sajnál, Slovakia." - futottam végig a szememmel az írást. Tényleg meghaltam?! Fhú, hát, hogy is mondjam, örülök...

- Meghaltam! - kiáltottam fel. Most tényleg átjárt engem az öröm végre sok év után igazán és nem csak Karácsonykor.

Bár amint mindig meglátom az anyámtól kapott alsóneműket karácsonyi ajándékként mindig tönkreteszi folyton azt a minimálist is. De ez most nem is számít, nyár van, és a mai nap a halálom napja.

- Neked mi bajod van?! - rontott be Czech.... Várjunk...
- Akkor...nem vagyok halott...? - kérdeztem.
- Nem úgy tűnsz, inkább egy őrültnek. - vallotta be Czech a maga stílusában.
- Ahm...ez kínos... - jegyeztem meg. - Biztos vagy benne hogy te sem vagy halott.
- Azért annyi alkoholt még nem fogyasztottam.
- Fenébe...

576 szó.

Ezt is ma raktam ki, mivel ma is készült el...

Ha napi szinten fogok két részt kirakni, már lassan több lesz itt a rész mint az első kötetben...

Az azért durva...

A Nyeh legyen veled!