Hungary szemszöge

- Hungary? - nyitott be a szobámba. - Ébren vagy?
- Felébresztett hogy eltűntél melőlem. - bólogattam. - Deeee, ugye visszajössz, vagy hari van, vagy mi?
- Nem, nincs semmiféle ok nélküli hari. - kuncogott, majd felémindult. - Jövök is vissza.

- Nagyon reméltem. - húztam magamhoz az ölembe. - Miért álltál fel az éjszaka közepén?
- Csak ugye holnap indulunk. Eléggé feszült vagyok miatta. Mennyi évet hazudjak le? - forgolódott.
- Hát, egy olyan tizenévest mondhatsz magadnak. Azon belül is tizenkettőt leginkább. - simogattam.
- Tizenkettőt? Te olyan vagy mint egy tíz évvel idősebb! - nevetett.
- Talán pont ezt szeretem benned. - suttogtam. - De itt az ideje aludni már, te neked eleve szükséged van, elég sokra!
- Hungary...?
- Hmm?
- Nem bántad hogy azért, tudod mikorra esett a...
- Nem bánom hogy azonos napon van a Trianon évfordulója mint a te születésed napja. Így adta meg nekem a történelem, egyáltalán nem is zavar...főleg hogy ezzel teszed boldogabbá mindig ezt a nyomorult dátumot...
- Örülök ha boldoggá tudlak tenni!
-

Poland!
- Oké, alszunk és nem beszélünk... - takarózta be magát, és mégközelebb jött hozzám. - Jó éjt, Węgry!
- Szép álmokat Pol...

Lithuania szemszöge

Topogásokra ébredtem. Először nem sejtettem hogy mi lehet az, de rájöttem viszonylag hamar. Vezlania itt akart aludni ma nálam, így csak is ő lehet az.
- Vezlania? - ülltem fel az ágyamon. Biztos holdkóros megint. Remek...

Hamar meg is találtam. A lépcső alatt állt, elég parán, mint ahogy általában szokta. Odajöttem hozzá, de hangoskodni nem akartam, így csak felráztam. Rögtön felébredt, és hátraeshetett volna, de szerencsére elkaptam időben, mielőtt baja eshetett volna.

- Liet? - pislogott. - Megint alvajáró voltam?

- Az voltál. De emlékszem még mi segít ezen. - kísértem el az ágyamig szorosan fogva a kezeit, mivel még szédelgett.
- Megengeded? - fordult felém.
- Senki sem sejti hogy együtt aludnánk ismét. Vagyis, remélem... - tettem hozzá.
- Dėkoju. - ölelt meg.
- Hé-hékás, te tényleg elkezdtél litvánul tanulni?
- Problema?
- Jó, azért nem hinném hogy rajtam kívül így bárki is értene ezen a nyelven, szóval taip, másoknak az. De mostmár aludjunk, holnap hamar kell indulnunk.
- Gerai, Lietuva...

Slovakia szemszöge

- Japan? - néztem körbe. - Tudom hogy itt vagy!
Semmi válasz. Ezek szerint keresnem kell.

- Ne rejtőzködj, tudom hogy nézel engem. - álltam föl, hogy jobban körbenézhessek. Hamar megláttam a lilás szempárokat szekrényemből, de azért gondoltam hogy játszok vele. Ideig néztem még a szobámat, majd hirtelen becsuktam a szekrényem ajtaját, meg úgy mindent.
- Nos, ez majd holnap kiderül ha nyitva van valami, valószínűleg Japan volt ott. - majd tettetni kezdtem hogy elmegyek az ágyamhoz, de ott maradtam a szekrénynél, várva hogy kinyissa. Pár perc múlva nyekeregve kinyílt, meglátva az arcát, és ő az enyémet.
- Ne bánts! - szegényt kicsit beparáztathattam.
- Én vagyok az, de ne stírölj engem legközelebb az éjszaka alatt. - vigyorogtam.
- Megijesztettél. - vallotta be.
- Tudom. - valahogy még szélesebb mosolyt csináltam magamnak. - Talán az is para hogy izzóvörös szemem van, és hogy éjfél múlt öt perce.
-

Nem ijesztő a szemed! - lépett ki a szekrényből. - Teljesen jól illik hozzád, ahogy vagy az tökéletes! M-mint persze mindenki más is, természetesen.
- Áh, már kezdtem félreérteni~ - cukkoltam.
- Jó, nem tiltom meg hogy ne érts félre semmit mivel egy shipper vagy csak mint én, de azért ilyen durván ne gondolj bele a kapcsolatunkba. - tisztázta velem.
- Persze-persze, semmi shipper duó ship sincs! Ejha, túl sok lett it az "S"...! - gondoltam át hogy mit mondtam. - Mindegy, érted!
- Aha...akkor...megyek vissza a helyemre és nem vizsgállak. Mármint, úgy nem na, te is érted!

540 szó.

Ismét egy rövidebb rész... Na de nem is baj, legalább van valami előmunkám, nemde?
De, elég előmunka hogy Május közepén csinálom...
...
Mindegy is.

A Nyeh legyen veled!