Az adrenalin úgy dübörgött az ereimben, hogy feltudtam volna robbanni. Hihetetlen érzés volt végre színpadon állni több száz ember előtt... Még sosem éreztem magam ennyire energikusnak. Életünk első fellépése volt és őszintén meglepődtem, hogy majd' ötszáz ember eljött, hogy megnézzen minket élőben. Minden rendben ment, nem rontottunk el semmit, Fortuna ránk mosolygott, egy apró technikai baki sem csúszott be. Úgy éreztem sínen vagyunk, Han és Changbin is egyetértettek velem abban, hogy a debütálásunk igencsak sikeres volt.

-MEGCSINÁLTÁTOK! OLYAN BÜSZKE VAGYOK RÁD CHANNIE - ugrott a nyakamba Felix, amint a fellépés végén a back stagebe mentem. Boldogan nevetve öleltem magamhoz a szerelmemet, ám mikor megakart csókolni elhúztam a fejem.
-Ne itt picim, majd otthon - súgtam a fülébe, mire olyan kétségbeesetten bámult rám, hogy megszakadt a szívem.

Két társam is végignézte a jelenetet és gyorsan közbeavatkoztak, hogy eltereljék a kis szeplős figyelmét az "elutasításomról".
-Ránk nem vagy büszke? - kócolta össze Lix haját Changbin nevetve.
-Bizony... Mi is ott voltunk - mutatott a színpad irányába Jisung, mire Felix halványan elmosolyodott és elengedett engem.
-Dehogy nem hyungok! Mindannyiótokra elmondhatatlanul büszke vagyok - ölelte magához a két "sértett" társam és végül én is csatlakoztam az ölelésükbe.

Egy darabig boldogan összebújva álltunk az öltöző  közepén, mikor hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta a menedzserünk.
-Le a kalappal fiúk - tapsolt meg minket, mire riadtan szétrebbentünk. - Dolgozzatok a jövőben is ilyen keményen és nagy karrier vár rátok! - vigyorgott szélesen, de én átláttam rajta. A szeme előtt csak a dollárjelek pörögtek, ami valahol érthető volt... De őszintén reméltem, hogy a pénztárcája vastagodásával nem fog egyenes arányban vékonyodni az empátiája.
-Köszönjük uram! - hajoltunk meg egyszerre Changbinnal és Hannal, miközben Felix megpróbált észrevétlenül kiosonni. Pechjére nem sikerült neki...

-Hát te ki vagy? Ugye nem valami őrült rajongó? - nézett rá összeszűkült tekintettel Mr. Kang.
-Lee Yongbok a nevem - hajolt meg tisztelettudóan. - Én vagyok... - Alsó ajkát beharapva tanácstalanul bámult ránk és a helységben érezhetően megfagyott a levegő.
-Az unokatestvérem! - mentette meg a helyzetet Jisung és vigyorogva átkarolta a kis szeplős vállát. - Remélem nem baj, hogy elhívtam Mr. Kang - csacsogott tovább a fiú.

-Egyáltalán nem, de legközelebb kérlek szóljatok a félreértések elkerülése végett  - mondta, majd Felix felé fordult. - Igazán különleges a mély hangod Yongbok - dicsérte meg a fiút, aki vigyorogva fogadta a kedves szavait.
-Köszönöm Mr. Kang! - hajolt meg ismét Lixie, majd egy óvatos lépést tett az irányomba.
-Szedjétek össze magatokat fiúk, fél óra és indul a fan meeting - figyelmeztetett minket, majd az ajtó felé indult, de hirtelen megtorpant és visszafordult. - Addig ha szeretnél itt  maradhatsz Felix! Találsz enni és innivalót az asztalon - biccentett a fejével a helység végébe, majd elhagyta az öltözőt.

-Huh ez közel volt, mi? - nevetett fel kínjában Changbin, mire Jisung karon ragadta és kirángatta az ajtón.
-Ez most elég kellemetlen lesz kettesben is, nem kellünk néző közönségnek - morogta oda Han az idősebbnek, én pedig lopva Felixre néztem.

-Picim... - szólítottam meg és lágyan végig simítottam az arcán. Lixie addig a pillanatig bírta magát tartani, majd halkan felzokogva két kezébe temette a fejét. - Gyere ide szerelmem - csitítottam és rögtön magamhoz öleltem.
-Ez most már mindig így lesz? Titkolóznunk és bujkálnunk kell? - szipogott és még keservesebb sírásba kezdett. - Mostantól nem vállalhatjuk fel egymást...?
-De hát tudtuk, hogy így lesz - motyogtam majd szőke tincseibe pusziltam.
-Más dolog tudni valamit és megint más ténylegesen átélni...

Igaza volt és ezzel nem szállhattam vitába. Nekem is nehéz, hiszen gyűlölök hazudni és eddig büszkén vállaltam fel mindenki előtt a kis angyalkámat. Soha nem gondoltam volna, hogy Felix ilyen rosszul viseli majd ezt...

-De együtt ezt is kibírjuk, ugye? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra és Lix álla alányúlva kényszerítettem, hogy rám nézzen.
-Mit gondoltál? Hogy majd mindent eldobva elhagylak téged? - szegezte rám dacosan a tekintetét, majd egy röpke csókot adott a számra. - Szeretlek Channie és soha nem mondok le rólunk!
-Én is szeretlek baba - feleltem, majd egy szerelmes csókba invitáltam. - Ha vége a találkozónak egyből haza megyünk és holnap reggelig el sem engedlek a karjaimból!

Bárcsak tudtam volna előre, hogy végül te adod fel a szerelmünket...

Akkor jobban igyekeztem volna.

Még egy aláírás és hál Istennek az volt az utolsó. Mosolyogva integettem a lánynak, majd az emelvényre kiállva mindhárman megköszöntük a fanoknak, hogy eljöttek. Amint a színfalak mögé értünk, úgy olvadt le a mosoly az arcomról, mint a jég tavasszal a virágokról. Az öltözőbe lépve nehezen uralkodtam magamon, főleg amikor megláttam Lixie elveszett kölyök kutya tekintetét. Olyan volt mintha kést döftek volna a szívembe...

-Holnap reggel tízre várlak titeket az irodámba - szólalt meg Mr. Kang, majd mindhármunk kezébe egy-egy szatyrot nyomott.
-Ez micsoda uram? - pislogtam értetlenül a zacskó tartalmára, tele volt borítékokkal. Biztos nem prémium gázsi volt benne...
-Rajongói levelek - kacsintott ránk a férfi, majd megköszörülte a torkát. - Szép volt fiúk, nem okoztatok csalódást! Most menjetek haza, pihenjetek és reggel találkozunk - adta ki a parancsot.
-Igen uram - hajoltunk meg egyszerre.
-Örültem a találkozásnak Yongbok - biccentett a párom felé, majd sarkon fordult és ismét négyesben maradtunk.

-Kell egy fuvar? - kérdeztem a fiúkat, akik egyszerre rázták meg a fejüket.
-Hagyd csak, beugrunk valahova inni egyet, aztán majd hívunk egy taxit - felelte Jisung, miközben már a folyosón sétáltunk a parkoló felé. Elkísértek minket az autóig, ahol aztán köszönés gyanánt megöleltük egymást.
-Jó éjt srácok - búcsúzott Changbin, majd perverz vigyorral a fején Felix felé fordult. - Aztán hagyd pihenni Bangchant Yongbokie, kemény napja volt - kacsintott a fiúra, aki menten fülig vörösödött.
-Lehetetlen alak vagy hyung - motyogta az orra alatt, majd beült az anyós ülésre.
-Idióta - mérgelődött Han és egy tockossal jutalmazta Bin beszólását. Nevetve foglaltam helyet a volán mögött, miközben a "házaspár" hangosan civakodva a közeli kocsmába indult. Esküszöm, ha nem lennének, ki kéne őket találni.

-Indulhatunk baba? - fordultam Felix felé, aki egy szót sem szólt, de cserébe úgy vetette rám magát, mint egy kiéhezett vadállat. Nyelvét rögtön áttolta a számba, pici kezei a felsőm alá csúszva simítottak végig a kockáimon és úgy csókolt, mintha felakart volna falni. Meglepetten a szájába nyögtem és finoman harapnivalóan kerek fenekébe markoltam, mire Felix megszakítva a csókot húzódott el tőlem.
-Most már mehetünk - vigyorgott rám elégedetten, majd visszaült a helyére és becsatolta a biztonsági övet.

Az út szótlanul telt, mindketten a gondolatainkba voltunk mélyedve. Néha lopva Lixiere néztem és arcán tengernyi érzelem suhant át, egymást követve. Jó lett volna tudni, hogy mi jár a gyönyörű szép fejében...

Már a liftbe lépve képtelen voltunk uralkodni magunkon, de én ezt a legkevésbé sem bántam. A falnak préseltem a csepp kis testét és úgy vettem birtokba mézédes ajkait. Csípőjébe markolva szorítottam a felvonó oldalához, míg Felix ujjai a hajamba túrtak és időnként játékosan meghúzta a tincseimet. Jóleső morgás hagyta el az ajkaimat, de tudtam, hogy fáradtság miatt nem lesz erőm egy forró fürdőnél többre, bármennyire is vágytam a kis szeplősre.

Bárcsak tudtam volna, hogy ezzel indítalak el a féltékenység és az (ön)bizalomhiány lejtőjén...

Bárcsak időben szóltál volna, hogy milyen érzések és kételyek kavarogtak benned, akkor talán megakadályozhattam volna ezt az egészet.

Elmondtam volna azokat a szavakat, melyeket már mástól hallasz...

Hogy milyen tökéletes vagy, hogy őrülten kívánlak,

Hogy mennyire szeretlek és, hogy a világ mindenségnél is többet jelentesz számomra.