Hangosan szitkozódva a köntösömért rohantam, hogy ajtót nyissak. Elég kellemetlen volt így is álló farokkal, de bíztam benne, hogy talán a puha anyag valamennyire elrejti a problémámat. Felix az arcát takarva a szobába rohant és éltem a gyanú perrel, hogy hosszú órákig ki nem fogja dugni az orrát onnan... Ötletem sem volt, hogy ki zavart meg minket hiszen nem rendeltünk semmit, postás nem jár december 24.-én és a fiúkat is órákkal későbbre vártuk. Nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtót és tányér méretű szemekkel meredtem a vendégeinkre.

-Hát ti...? - bukott ki belőlem a nem túl kedves kérdés.
-Meglepetés - vigyorgott rám Han, én pedig hirtelen késztetést éreztem arra, hogy betörjem az orrát, Changbinéval együtt.
-Csak nem megzavartunk valamit? - szívta a vérem Binnie, majd finoman odébb toltak az ajtóból, hogy betudjanak osonni mellettem.
-Gondoltuk segítünk, ne egyedül süssetek főzzetek - vonta meg a vállát mókus pofijú barátom és lerakta a konyha asztalra jól meg pakolt szatyrokat.

-Ez igazán kedves tőletek fiúk - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Valójában tényleg értékeltem a gesztus, de igazán érkezhettek volna 1-2 órával később. - Megyek, megnézem Lixiet - hadartam, majd a szobámba mentem, de a rám váró látványtól akaratlanul felnevettem. Felix helyett egy nagy kupac pokróc fogadott...
-Ez rohadtul nem vicces hyung - mérgelődött valahonnan a paplanok alól a kis szeplős, mire rávetettem magam és vigyorogva lehámoztam róla a takarókat.
-Kukucs megvaaagy - mondtam röhögve, amit már Felix sem bírt ki mosolygás nélkül.
-Gyagyás vagy... - csóválta meg a fejét a szöszi.
-Lehet - csókoltam gyorsan puha ajkaira. - De a te gyagyásod.

Lix hirtelen magára rántott, karjaival és lábaival teljesen körbeölelte a testem, majd a fejünkre húzott egy takarót.
-Maradjunk itt - mondta fojtott hangon. - Talán ha pár percig nem megyünk ki akkor megunják és haza mennek - folytatta tettetett komolysággal, aminek az lett a vége, hogy mindketten nevetni kezdtünk.
-Gyere baba - pusziltam végig a nyakát, mire jól esően sóhajtott egyet és tincseimbe markolva nem engedte, hogy elhúzódjak tőle. - Felix viselkedj - kuncogtam puha bőrére.
-Nem akarok - morogta elégedetlenül és csípőjét az enyémnek nyomta.

Tette egy meglepett nyögést váltott ki belőlem és csodálkozva néztem az alattam fekvő szerelmem mély barna íriszeibe.
-Ejnye... Hát hová lett az én ártatlan, szeplős kis angyalkám? - suttogtam az ajkaira és szenvedélyesen birtokba vettem a párnácskáit.
-Meglett rontva a konyhapulton... - morogta bele a csókba, majd lihegve elváltunk egymástól.
-Az este már csak a miénk lesz, azt csinálunk amit szeretnék - vigasztaltam szelíden. 

Lemásztam róla és a szekrényemhez léptem, hogy keressek valami ruhát magunknak. Épp a pólóim közt kutattam, mikor Felix hirtelen mögém lépett és derekam köré fonta a karjait. Apró kezei a mellkasom, majd a kockáim simogatták és minden érintése hatására kellemesen összerándult az alhasam. Lassan megfordultam a karjai közt, egy puszit nyomtam az orrára és a kezébe adtam a ruhákat.
-Öltözz fel - parancsoltam rá, mire durcásan megforgatta a szemeit és a fürdőbe indult. Ahogy hátat fordított nekem rácsaptam kerek fenekére és nevetve figyeltem a reakcióját.
-És még én viselkedjek... - sóhajtott drámaian.

Gyorsan belebújtam a melegítőmbe, a két számmal nagyobb pólómba és mosolyt varázsolva az arcomra vissza mentem a konyhában időző barátaimhoz. Han éppen harcolt az elemekkel, amit Changbin röhögve nézett végig. Az alacsony fiú időnként csak hátráltatta a másikat, mint segítette volna... Nagyot sóhajtva odébb toltam Changbint és beálltam Hannak segíteni.
-Hé most miért közösítetek ki? - méltatlankodott Binnie.
-Mert hasznavehetetlen vagy - vigyorgott rá szemtelenül Jisung, mire a másik fiú válaszul csak kinyújtotta a nyelvét.

-Akkor haza is mehetek, nem? Majd vissza jövök ha kész a kaja - firtatta Changbin, de a szobából kilépő Felix nevetve ráugrott a hátára.
-Nincs lógás, segítesz nekem browniet sütni - felelte a szeplős.
-Uuu végre lesz szerencsénk megízlelni a híres browniedat? - pörgött be Han.
-Bizony - bólogatott lelkesen Felix és odébb lökdösve engem kivette a szekrényből a szükséges edényeket és hozzávalókat.

-De nekem ugye "elő kóstolási" jogom van, ugye? - suttogtam a párom fülébe és ahogy átöleltem karcsú derekát éreztem, hogy ledermedt a mozdulat közben.
-Még mindig a brownieról beszélünk, ugye? - fordult hátra kacéran mosolyogva, tőlem pedig csak egy vágyakozó szusszanásra futotta reakció gyanánt.

Soha nem lesz este...