-Hát te meg, hogy kerültél ide? - kérdeztem nevetve, miközben gyengéden két kezem közé vettem Felix arcát. Hihetetlen, hogy TÉNYLEG ott volt... - Aish megfázik a füled... Már tiszta vörös a hideg miatt - dorgáltam meg szeretetteljesen és megigazítottam a sapkáját, amit a fiú csak édesen mosolyogva tűrt.
-SZÍVESEN - kiabált valaki a hátam mögül és megfordulva egy vigyorgó Hannal és Changbinnel kerültem szembe.
-Ezt ti intéztétek el? - néztem rájuk teljesen ledöbbenve, mire egyszerre bólogatni kezdtek.
-Rossz volt már nézni a vergődéseteket hyung - csóválta meg a fejét Jisung.
-Ezért úgy döntöttünk, hogy idehívjuk őt neked - folytatta Binnie.

Lopva Felixre néztem. Kicsit tartottam a reakciójától mert fogalmam sem volt arról, hogy tulajdonképpen mik is vagyunk egymásnak? Egy pár biztos nem vagyunk, de barátok sem... A barátok nem udvarolnak egymásnak. Mondanak kedves szavakat, de nem flörtölnek meg hasonlók. A kis szeplős édes mosollyal az ajkain nézett rám, majd a pofiját simogató tenyerembe bújt. A szívem kihagyott egy ütemet és képtelen voltam megszólalni, de szerencsémre Felix eleget jártatta a száját helyettem is.

-Mikor mondtad, hogy nem tudsz jönni... Nem akartam nyomulósnak tűnni ezért nem kérdeztem meg, hogy meglátogassalak-e? - mondta egy keserű mosollyal az ajkain Felix és nevetve megrázta a fejét. - Aztán mint mennyből az angyal, rám írt Han és felvázolta azt a zseniális tervét, hogy hogyan fogunk meglepni téged.
-Hát sikerült... - Úgy vigyorogtam, mint a tejbe tök és ha nem lettek volna füleim, a mosolyom tuti körbeérte volna a fejem.

Han és Changbin közelebb sétáltak hozzánk, majd egy csoportos ölelésbe vontak minket. Eszméletlenül hálás voltam amiért ilyen barátaim vannak. Bár sokat szívták a vérem Felixel, sokat ugrattak, de szeretetből tették és végül nekik hála sikerült találkoznom több hónapnyi chatelés után a kis szeplőssel.
-Nagyon köszönöm srácok - suttogtam meghatottan miután elengedtük egymást. - De most mi legyen? Mit szeretnétek csinálni? Üljünk be valahova? - hadartam lelkesen, mire Felix finoman összekulcsolta az ujjainkat és megszorította a kezem.
-Előbb haza mehetnénk picit pihenni? - kérdezte szégyenlősen, miközben alsó ajkát rágcsálta.
-Fáradt vagy pici? - cirógattam meg puha arcbőrét, mire automatikusan lehunyta a pilláit és egy aprót sóhajtott.
-Hosszú volt a repülő út... - dörmögte mély hangján.

Elbúcsúztunk a két fiútól, majd mint egy igazi úriember megragadtam Felix gurulós bőröndjét, szabad kezem pedig felé nyújtottam, hogy karoljon belém. Mosolyogva fogadta el a felé nyújtott jobbot és halkan beszélgetve sétáltunk végig a havas, csúszós úton. Időnként a talaj kiakart szökni a lábunk alól, olyankor jót nevettünk egymáson. Orcáink piros pozsgásak voltak a csípős időjárás miatt, de néha ahogy összenéztünk még több pír lepte el az arcunkat. Zavarban voltam mellette és a gyomrom minden alkalommal megremegett amikor hozzám szólt, vagy csak megérintett.

A lakásom ajtaja előtt állva elengedtük egymás karját és amíg a kulccsal bíbelődtem Felix hátulról átölelt. Mindkét tenyere a derekam simogatta, míg állát a vállamon pihentette. Nem volt sokkal magasabb nálam, így kényelmesen rám tudott támaszkodni. Arcát idővel a nyakamba fúrta és mélyeket szippantott az illatomból.

Ahogy lélegzete a bőröm cirógatta az egész testem bizseregni kezdett, majd szabályosan lángolni.

-Tetszik a parfümöm? - köszörültem meg  a torkomat zavaromban.
-Uhum - morogta mély hangján, amitől csak még jobban kirázott a hideg. Szélesre tártam az ajtót és fejemmel intettem Felixnek, hogy menjen be. Csillogó szemekkel nézet körbe miközben lassan levetkőzött. - Élőben még gyönyörűbb- mondta mélyen a szemembe nézve és pár bátortalan lépéssel közelebb jött hozzám.
-Köszönöm, én rendeztem be egyedül - húztam ki magam büszkén, mire Felix elnevette magát.
-A lakásod is szép, de most nem arra gondoltam - suttogta, majd kezeit a derekam köré fonta.

A lábaim hirtelen elgyengültek ahogy varázslatos íriszeibe néztem. Megbabonázott a látványa, képtelen voltam máshová pillantani... Elvesztem a pillanatban, de őszintén szólva nem is akartam előkerülni onnan. Élveztem ahogy melegséget sugárzó szeretetteljesen tekintete leláncolta minden ép gondolatomat és ösztöneimre hallgatva, csak hagytam, hogy megtörténjen amire hónapok óta vágytam...

Felix szemei időnként az ajkaimra vándoroltak majd vissza az arcomra. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta és ismét a számat stírölte. Egy óriásit nyelt és reszketegen kifújta a tüdejébe rekedt levegőt, miközben én azzal voltam elfoglalva, hogy megszámoljam a szeplőit. Karjaim szinte maguktól kúsztak fel a tarkójáig, olyan volt mintha nem lettem volna ura a testemnek. Unottan a tincseivel játszadoztam, majd egyik kezem a csípőjébe mart, a másikkal pedig a hajába túrtam és úgy húztam magamhoz egy gyengéd csókra.

Ahogy puha párnácskáink összeértek megszűnt körülöttem a világ. Nem érdekelt semmi és senki, csak a gyönyörű szeplős ausztrál fiú és az ő mézédes ajkai. Nem hallottam mást csak a torkomban hevesen dobogó szívemet és a testemben forrongó vérem moraját. Egy-egy vágyakozó sóhaj hagyta el mindkettőnk száját, ahogy egymást ölelve simultunk egyre jobban össze. Ajkaimat óvatosan mozgattam az övéin, a nyelvemet még nem mertem belevinni a játékba, de azért fogaimmal finoman megharapdáltam Felix száját.
-Tiszta sebesek a párnácskáid - morogtam bosszúsan.
-Akkor gyógyítsd meg őket a csókjaiddal hyung... - suttogta az ajkaimra vágytól perzselő hangon és nyelvével kissé ügyetlenül átfurakodott a számba.

Képtelen voltam uralkodni magamon...

Ahogy Felix elmélyítette a csókunkat az utolsó józan gondolatom is elhagyta az elmém.

Nem tudtam kontrollálni magam, pedig a tapasztalatlan kis szeplősnek ijesztő is lehetett volna a hevességem. Fenekébe markolva kaptam fel az ölembe és nyomtam neki finoman a falnak. Tettemre hangosan a számba nyögött és lábaival olyan szorosan fonta körül a csípőmet, mint óriás kígyó a prédáját. Mindkét kezemmel a formás popsijába kapaszkodtam és egyik tenyerem lassan a pólója aljához vezettem. Óvatosan cirógattam végig bársonyos bőrét, képtelen voltam visszafogni elégedett mosolyomat, amikor Felix megremegett az érintésem alatt.

Kacéran a felsőtestét takaró anyag alá bújtattam a kezem és olyan gyengédséggel futtattam végig ujjaim minden porcikáján, mint a lágy tavaszi szellő. A szeplős kis angyal elvált az ajkaimtól és kissé hátrahajtotta a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Féltem ettől a találkozótól - suttogta keserűen mosolyogva. - A kezdetektől megfogtál valamiért, bár én sem értem az okát - hunyta le a szemeit egy pillanatra, majd elgondolkodva a plafont kezdte el bámulni. - De talán ez a legőszintébb érzés, nem? Mikor magad sem tudod, hogy miért, de egyszerűen akarod a másikat. - Szavai józanító hideg zuhanyként értek. Másodpercekig csak szájtátva bámultam őt és nagy nehezen megköszörültem a torkomat.
-Felix... Te akarsz engem? - kérdeztem rekedtes hangon.

Nem szólt semmit... Helyette csak mélyen a szemembe nézett, szemtelenül elmosolyodott és olyan gyengédséggel kezdett el csókolni, hogy egész testemmel beleborzongtam. Mindkét kezével a tincseim tépte, fogai óvatosan az ajkaimba martak. Nyelvével felfedezte a szájüregem minden szegletét, majd lihegve váltunk el egymástól.
-Nem hyung - felelte nagyokat sóhajtozva. - Ez sokkal több a puszta vágynál - Tudtam, hogy mire céloz és bár nem hangoztatta mégis tudtam, hogy mire gondol, melyik érzésre... Ezért kimondtam én helyette.
-Szeretlek Felix.