-Felix te már megint szőke lettél? - nevettem fel boldogan amint megpillantottam a szeplős angyalt a telefonom képernyőjén.
-Nagyon gázul nézek ki hyung, vagy jobb mint a barna? - kérdezte izgatottan, beharapott alsó ajakkal. Mint mindig, most is jót mosolyogtam gyermeki cselekedetén. Felix annyira tiszta és ártatlan lélek volt...
-Miért néznél ki gázul? - ráncoltam össze a szemöldököm. - Mikor megismerkedtünk akkor is szőke voltál - mondtam könnyedén, mire Felix szégyenlősen lehajtotta a fejét.
-De akkor még nem akartam neked tetszeni - motyogta alig hallhatóan.

A szívem kihagyott egy ütemet, vagy inkább tízet és hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Mit kéne erre reagálnom...? Lassan emésztgettem a tényt, hogy Felix tetszeni akart nekem. Úgy ízlelgettem mint a legfinomabb cukorkát és arra lettem figyelmes, hogy ajkaim bárgyú mosolyra húzódtak, miközben a fiú nagy szemeivel engem bámult a kamerán keresztül.
-Nekem mindenhogy tetszel - mondtam ki az első értelmes gondolatot ami az eszembe jutott.

Sablanos voltam? Nyálas vagy esetleg klisés? Lehet... De ez volt az igazság. Az egész lényem így gondolta és minden sejtemmel így éreztem Felix iránt. Lehet barna, szőke, fekete, vörös, vagy felőlem aztán hupilila is, akkor is tetszene nekem. Tökéletes volt számomra és bárcsak eltudtam volna mondani ezt neki, de féltem...

Gyáva voltam, rettegtem.

-Tényleg hyung? - kérdezte hitetlenkedve, de szemei furcsán csillogtak. Egy új, ismeretlen melegség áradt a tekintetéből, amit úgy is tökéletesen éreztem, hogy fizikálisan több ezer kilométer választott el minket egymástól.
-Tényleg Lixie - bólintottam határozottan és egy ábrándos mosollyal az ajkaimon támasztottam meg tenyeremben a fejemet. Percekig csak szótlanul bámultuk egymást a kijelzőn keresztül és időnként lopva összevigyorogtunk. Teljesen elvesztem a tekintetében, hiába csak a telefonom képernyőjén keresztül nézett rám. Bele sem mertem gondolni, hogy milyen hatást érne el nálam ha alig pár centire lenne tőlem.

-Tudod mit szeretek rajtad a legjobban? - kérdezte olyan könnyedén, mintha csak az ebédem felől érdeklődött volna.
-Öhm... Szabad a gazda - vörösödtem fülig, amit Felix egy aranyos mosollyal díjazott.
-A gödröcskéidet amikor vigyorogsz - mondta ábrándos tekintettel, miközben halkan szusszant egyet és fejét kissé oldalra döntötte. - Annyira megszeretném érinteni. Rendes fizikálisan fáj amikor látom és nem fúrhatom bele az ujjamat - sóhajtott vágyakozva és ujjával finoman megbökte a kameráját, mire én özelebb hajoltam a telefonomhoz és szélesen elmosolyodtam, hogy jól láthatóak legyenek a gödröcskéim.

-Köszönöm hyung - nevetett édesen. - Vedd úgy, hogy megvagy bökve.
-Oké, de majd élőben is behajtom ám - kacsintottam rá. Felix zavartan két keze mögé rejtette gyönyörű arcát és az ujjai közül kikukucskálva nézett engem.
-Már alig várom - suttogta és ezzel letörölhetetlen vigyort varázsolt ajkaimra. - Te sosem gondolkodtál azon, hogy befested a hajad? - váltott témát hirtelen, én pedig "lányos" zavaromban csak sűrűn pislogva meredtem a kamerába.

-Ezek szerint nem láttad a régi képeimet, igaz? - somolyogtam sejtelmesen, mire Felix lassan nemet intett a fejével.
-Na de most akkor gyorsan meg is lesem - lelkesedett be  és telefonját a kezébe véve lázasan kutakodni kezdett az adatlapomon. Arca olyan közel volt a kamerához, hogy könnyedén megtudtam volna számolni minden egyes szeplőjét. Talán ha majd élőben fog ilyen közel lenni hozzám, akkor meg is teszem...

-Wow - kerekedtek el hirtelen Felix szemei. - Mennyivel másabb vagy színes hajjal... Olyan mintha nem is te lennél - csóválta meg hitetlenkedve a fejét. - Nem tervezed valamikor megint befesteni a hajad? Szívesen megnéznélek valami pasztell árnyalattal - mondta lazán és vissza tette a mobilját az eredeti helyére. Kényelmesen törökülésbe helyezkedett és úgy nézett rám hatalmas szemeivel, a válaszomra várva.
-Tudod mit? - mondtam hirtelen ötlettől vezérelve. - Majd ha találkozunk te befested a hajam. Mit szólsz hozzá?

Felix izgatottan felpattant és szó nélkül elrohant valamiért. Kíváncsian néztem a képernyőt, de ötletem sem volt, hogy hová ment és mit csinált... Percekkel később izgatottságtól kipirult orcákkal huppant vissza a székbe, majd lelkesen írni kezdett egy füzetbe.
-Lixie mit csinálsz? - kérdeztem döbbenten, mire édesen elkuncogta magát.
-Felírtam a többi közé... - válaszolt titokzatosan.
-Még is micsodát?
-Az ígéretedet - felelte fojtott hangon. - Minden lejegyeztem ide, ebbe a füzetbe - tartotta a kamera elé a noteszt. - Megígérted, hogy elviszel arra a helyre, hogy olyan sokat leszel velem, hogy megfoglak unni, hogy megmutatod nekem a dalszövegeidet, hogy megbökhetem a gödröcskéidet és, hogy befesthetem a hajad - hadarta lelkesen.

-Nahát... - csóváltam meg a fejem nevetve. - Te tényleg nagyon komolyan veszed ezeket.
-Miért? Te talán nem? - kérdezte és nyugodt arckifejezése aggódó lett.
-De igen! - vágtam rá azonnal és ezt hallva Felix megkönnyebbülve elmosolyodott.
-Helyes - bólogatott egyetértően. - Különben a mondás is úgy tartja, hogy ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó - folytatta. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy helyesen mondta-e és végül egy bólintással nyugtázta, hogy nem tévedett. - Egyébként... Mindent halálosan komolyan veszek, aminek köze van hozzád Christopher.