Felix egyszerűen édes volt. Bármit csinált, bármit mondott, képtelen voltam máshogy gondolni. Volt benne valami megmagyarázhatatlan kisfiús báj és egy csepp gyermeki ártatlanság, miközben felnőtt férfi volt. Hangja mélyebb volt mint az óceán és imádni való kontrasztot alkotott gyönyörű szeplős arcával, angyali mosolyával és játékos természetével. Nem sokkal volt magasabb mint én, de azt már pár óra után észrevettem, hogy előszeretettel használja ki a köztünk lévő pár centi különbséget.

A szerelmi vallomásom után lassan elengedtem őt és csak mosolyogva vesztünk el egymás tekintetében. Nem vártam el tőle, hogy ő is kimondja, ha nem áll még készen rá... De legnagyobb döbbenetemre pici kezeit a derekamra csúsztatta, erősen megragadott és vészesen közel hajolt a számhoz. Ajkaival csak játékosan súrolta az enyéimet, majd elégedetten elmosolyodott.
-Én is szeretlek téged Channie - suttogta majd a fülemhez hajolt és apró csókok ezreit hagyta az érzékeny bőrfelületen, majd áttért a nyakamra is.

Pólóm nyakánál kacéran kilátszódott a kulcscsontom és Felix nem volt rest pici szívás nyomokat hagyni rajta. Automatikusan a tincseibe téptem és egy vágyakozó sóhaj hagyta el a számat. Az érintései megbizsergették a testem, mintha alacsony feszültségű áramot vezettek volna belém. Nem akartam leteperni Felixet, de annyira jól esett amit velem művelt, hogy féltem hamarosan képtelen leszek uralkodni magamon. Egyik kezemmel határozottan az álla alá nyúltam és óvatosan feljebb emeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Ne játssz a tűzzel, pici - figyelmeztettem mosolyogva.

Felix egy nagyot nyelt, arcát rögtön ellepte a pír és a szemét lesütve motyogott valamit. Kuncogva végig simítottam a szeplőin, mire lustán rám emelte mély barna tekintetét. Pillantása a lelkemig hatolt, olyan kétségbeesetten nézett rám mint egy anyátlan kölyök koala. Tudtam, hogy miért, hiszen mint oly sok mindenről, erről is beszéltünk régebben. Felix teljesen érintetlen volt még... Nem volt kapcsolata, nem volt semmiféle tapasztalata és nem tudta, hogy kell viselkednie. Nem tudott mit kezdeni azzal ha bókoltam neki, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva zseniálisan tudott flörtölni.

A benne rejlő kettősség csavarta el teljesen a fejem, mindig volt valami új amivel megtudott lepni. Olyan volt mint egy megfejtésre váró rejtély és én tudni akartam minden titkát.
-Édes vagy... - suttogtam, miközben közelebb hajoltam hozzá és határozottan birtokba vettem az ajkait. Ujjaimmal szőke tincseibe túrtam és egyik tenyeremmel lágyan végig simítottam a hátán. Felix pici kezei a pólóm alá nyúlva a derekam cirógatták és éreztem ahogy kissé megremegett minden egyes érintésemtől.

Képes lettem volna egész nap kifulladásig csókolni őt és éreztem, hogy Felix sincs ezzel másképp. Olyan volt mint a legjobb fajta számomra kifejlesztett drog... Minél többet kaptam belőle, annál jobban akartam és nem tudtam elszakadni mézédes ajkaitól. Nyelvével kissé ügyetlenül térképezte fel a számat, mire akaratlanul is kuncogni kezdtem. Felix rögtön elvált az ajkaimtól és szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, hogy ilyen bénán csókolok hyung...

-Ahw baba, nem vagy béna - vettem rögtön két kezem közé az arcát és hüvelyk ujjammal végig simítottam alsó ajkát. Duzzadt párnácskái láttán frusztrált sóhaj hagyta el a számat és óvatosan az ölembe kaptam Felixet. - Nagyon tetszik, hogy egyik pillanatban szinte felfalsz, a másikban pedig olyan gyámoltalan és ártatlan vagy - motyogtam, miközben óvatosan a kanapé felé lépkedtem karjaimban a szeplős angyallal. 

Óvatosan leültem a szófa szélére, vigyázva, hogy Felixnek is kényelmes legyen. Egy picit mocorgott az ölemben, hogy jobban elférjen, lábait kinyújtotta és a derekam köré fonta. Mosolyogva bámultuk egymás arcát, majd Felix karjaival körbeölelte a nyakam és arcát a mellkasomba fúrta. Semmit sem szólva csak öleltem, érintettem és cirógattam őt ahol csak értem. Időnként puha tincsei közé pusziltam és megigazgattam felcsúszott pólóját. Bármennyire is tetszett kilógó bőre látványa és tapintása, nem akartam, hogy esetleg megfázzon.

Felix lassan felemelkedett a mellkasomról és arca földöntúli boldogságtól ragyogott. Édes, levakarhatatlan mosolya megmelengette a szívem és sikítani tudtam volna az örömtől, amiért én vagyok a kis szeplős boldogságának a forrása. Kezei a vállam simogatták, miközben szótlanul elvesztünk egymás tekintetében, de az a csönd többet mondott ezer szónál. 

Kezeim a hátáról a fenekére csúsztak és vágyakozva beharaptam a számat, ahogy kissé megmarkoltam formás popsiját. Felix az ajkaimat szuggerálta és nagyot nyelve a szemembe nézett, mintha csak az engedélyemre várt volna.
-Akkor csókolsz meg, amikor csak akarsz - mosolyogtam rá bátorítólag, mire éhesen falni kezdte az ajkaimat. Meglepetten nyögtem bele a szájába ahogy szenvedélyesen csókolt, mialatt a csípője időnként meg-megmozdult az ölemben.

-Tudod baromi jól csókolsz - váltam el tőle lihegve. - De ha még mindig bénának érzed magad szívesen gyakorolok veled - dobtam fel a magas labdát, amit Felix azonnal le is csapott.
-Hmm oké - döntötte kissé oldalra a fejét majd huncutul elvigyorodott. - De olyan ügyetlen vagyok, hogy szerintem egész nap ezt kell csinálnunk hyung - morogta vágytól perzselő hangon és a válaszomat meg sem várva újra ajkaimra tapadt.