Nehezteléssel megtelt pillanatok,
s amikor fájt volna, elengettél.
Te ott voltál velem ó rejtélyes őrző.

Egy hűvös estén azt hittem megfagyok,
s amikor kellett, melengettél.
Tudom, hogy ott voltál, rejtélyes őrző.

Fogtad a fejem, mikor felelni mentem,
tudtad, hogy sikerül, ha segítesz.
Hittél bennem, te rejtélyes őrző.

Hosszú idő után eltűnik a félelmem,
s a fájdalom, amin enyhítesz.
Mert hiszel bennem, rejtélyes őrző.

Amikor testemet bántom, intessz,
hogy inkább szeressem magam.
Talán tényleg az én oldalamon álsz.

Könnyen nyugtatsz le, hisz ismersz,
főleg amikor egyik üti a másik szavam.
Tudom, hogy te mindig mellettem állsz.

Amikor a legroszabb, akkor a legjobb,
hisz ami rossz, te azt rögtön elveszed.
Életemet mented ezzel kedves őrzőm.

Ezért nem akarom soha, hogy eldobj,
mert a kételyem tőlem elveszed.
Köszönöm ó én egyetlen őrzőm.