Piros színnel tündöklött e nemes táj,
s tulipánok szépítették tavaszi földjét.
Pipacsokkal védte őket a hatalmas király,
de végül elvette tőlük fényük gyöngyét.

Meggyfák érkeztek a meleg nyárral,
szegfű színű szerelemmel megáldva.
Ámde az idő haladt a sodró árral,
s megfakult szíve, mint a mályva.

Lazacok maradtak s a hulló falevelek,
paradicsom tónusba öltöztetve mindent.
E vidék színei már kevésbé elevenek,
s hamar tégla árnyalatra döbbent.

Részeges, burgundi ízeket hagynak,
a tél szelei és a málna színű félhold.
Már csak a reménye maradt annak,
hogy feltűnik az új, vöröslő égbolt.

* A vers a vörös 12 árnyalatával íródott.