Végtelenbe zárva a világtól,
mindentől kellő távolságra.
Végtelenszer futni a hibáktól,
soha nem létezni másodjára.

Végtelenszer megölni magunkat,
az elme legsötétebb zugában.
Végtelenszer kimondani szavakat,
s nem tartani magunk kordában.

Végtelenszer átélni egy estét,
ami soha nem hoz változást.
Végtelenszer elhinni egy mesét,
s ezerszer mondani vallomást.

Végtelen billincset felvenni,
amik megkötöznek végtelenszer.
Végtelennél is többet elvenni,
ahonnan már nem lehet még egyszer.

Végtelenszer tölteni egy poharat,
ami már végtelenszer megtelt.
Végtelenszer zajlik a folyamat,
fejünkhöz fogni egy fegyvert.

Végtelen fájdalmat elviselni,
színes napjaink szürkére kopnak.
Majd végtelenszer felismerni,
a boldog perceink elfogynak.

E körhintán átkozott lovat ülni,
ítéletre vagy megváltásra várva.
Ez elől egy szebb helyre menekülni,
távol a világtól, végtelenbe zárva.