Vajon megszűnne-e minden,
ha vérem szabadon folyna?
Vajon elvinne-e innen,
a halál a kezeimet fogva?

Ha testem melegét elveszti,
s közben fagyos búra vált.
Ha minden izmát elereszti,
s csendben várná a halált.

Oly szörnyűséges belegondolni,
összeszorul az ember gyomra.
Szívünk fájdalmát cipelni és hordozni,
ami sohasem fordul jobbra.

Könnyeim hiába hullanak,
utánnuk még vagy száz követi.
Nem kár a könnyekért, hulljanak!
Törött szívem senki sem törheti.

Szívem szilánkjai mint ezer darab,
összerakni ezt lehetetlen.
Ez a tragédia csak színdarab,
s a harag bennem feneketlen.

Ha végre igazán feladnám,
a gyűlölet is eltűnne.
Ezért mindenem odaadnám,
ha a remény végre feltűnne.

Vajon megszűnnék-e létezni,
ha a halál kezén táncolnék?
Vajon el tudnék-e vérezni,
ha nem lennék csak árnyék?

Erre én sokszor gondolok,
hogy életem véget érne.
A világnak egy gond vagyok,
benne testem el nem férne.