Tollak helyett képernyő.
írás helyett gépelés.
A szöveg mégis érthető,
mint egy jó érvelés.

Halad a kor, ahogy minden más,
már nem olyan, mint régen.
Pedig ez is csak egy állomás,
van még idő, érzem.

Már új hajnal virrad,
minden egyes emberre.
Mint ezer fajta illat,
nem érthető egyszerre.

Változik a világ, ahogy minden,
nehéz idők voltak s jönnek.
Nincs már visszaút innen,
kirabolnak s megölnek.

Új időket járunk, ez egy új kor,
mi észre sem vesszük néha.
Minket a tudomány átka birtokol,
saját akaratunk néma.

Mások irányítanak, tudjuk jól.
semmit sem teszünk ellene.
Szívünkben káosz őshonol,
amit nem mindenki értene.

A világ csupán hazugság,
ez egy szép illúzió,
Van-e belőle tanulság?
A rosszban hinni jó.

Átkozott egy világ ez,
szavak nélkül is érthető.
Kimondja az ember, mit érez,
de minden szó mérgező.

A fekete lett az új fehér,
és ez fordítva is igaz már.
Mocskunk az Mennyekig felér,
összedől a kártyavár.

Ez a hely sötét és néha nehéz,
mint egy hervadóban lévő virág.
Éljen benne aki elég merész,
Mert ez egy új, modern világ.