Volt egyszer egy szegény tengerész,
aki imádta a habos vizeket szelni.
Bátor volt, friss és tettrekész,
hajóját egy hullám sem tudta elnyelni.

Ám egy nap egy halállal teli öbölben,
hatalmas hullámok lökték a hajóját.
Két kezét végig szorította ökölben,
miután kieresztette hatalmas hálóját.

Zátonyra is akadt s meg is tartotta,
hálát mondott a fedélzeten térdelve.
A vihar alatt az árbócot karolta,
mikor felkelt egy bárban szétverve.

Eme álom már évek óta gyötörte,
hosszú időkig félt a vízre szállni.
Ám egyszer eme átkot megtörte,
az útja végén már nem akart várni.

Újra szelte a gyönyörű tengert,
azt hitte ezuttal minden rendben.
Percek alatt az óceán mélyén hevert,
s boldogan halt meg az utolsó percben.

-Mert nekem melóban unalmamban verset kell írjak. xD