Édes, drága és szeretett húgom!
Úgy döntöttem, inkább leírom.
Ahelyett, hogy a füledbe súgom,
mert elmondani ezt ezt nem bírom.

Azt, hogy én mennyire szeretlek,
s örülök, hogy itt vagy énnekem!
Nem hiába, a fényemnek nevezlek,
hisz nélküled nem lenne életem.

Veled telik meg a gonosz levegő,
örömmel és élettel teli harmóniával.
Így a magányos életem elviselhető,
érted szembenézek a nagyvilággal.

Számomra értékesebb vagy mindennél,
s léteddel az életemet mented meg.
Meghalnék, ha te már nem lennél,
nélküled a lelkem a sötétben tévelyeg.

-Ez a vers a húgomnak szól a mai napon. Szeretlek hugi! :')