Borús arcomra, hideg szél tárul,
elűzve eme mámoros csendet.

Egy ajtó nyílil s kettő zárul,
e káoszból hirtelen rend lett.

Suttog a szél s beszélnek a levelek,
megérteni és felfogni nehéz.

Az út, mi a változáshoz elvezet,
lelkemből sötét ódát idéz.

Minden csak megy, semmisem marad,
ami állandó az a változás.

A jelen s a jövő egy, az idő csak halad,
ez itt egy újabb állomás.