Perzselő hőség, égeti a bőröm,
mi sem számít a víznél jobban.
Eltévedni a dűnék között börtön,
elmondhatatlan képekben s szóban.

Azthiszem már elment az eszem,
most folyton a családra gondolok.
Kezem egyenesen a szám elé teszem,
s képzelem, hogy vizet kortyolok.

A fejem tűzforró, el kell takarnom,
azthiszem most leszek rosszul.
Otthon kellett volna maradnom,
de most minden rosszra fordul.

Szédülök, s embereket látok,
emlékeim élnek előttem.
Csak egy hűs helyre vágyok,
miutám e hőséget legyőztem.

De kietlen e táj, s ez itt a vég,
hallom valaminek a moraját.
Talán kibírok egy percet még,
s elűzöm elmém óhaját.

Kínoz az éshég s meghalni szeretnék,
de karok vesznek engem körül.
Elájulok mielőtt nevetnék,
testem minden apró része örül.

Talán csak elképzeltem,
de a fájdalom most megszűnt,
Valahová megérkeztem,
ahol az egész világ eltűnt.