Tudtátok, hogy egy kreatív és tehetséges író mögött, megtört lélek lapul? Minden remekművet, a lelkéből kitörő gondolatok és érzelmek tömkelege alkot.
Ez akkor is érvényesül, ha csak verseket írsz. Vannak akik számára ez az egyetlen mód, hogy megszabaduljanak sebeik okozta fájdalmaiktól. Minden a "seb" miatt van...

Seb

Ó seb, te nagy és magasságos,
minden csak miattad van.
Tűnj már el..
Csak tűnj már végre el!

Amit művelsz, az nem igazságos,
nem látom már magam.
Mit érsz el?
Csak mondd meg mit érsz el?

Eltűnni nem fogsz, itt vagy.
Csak tudnám miért?
Nem álom..
Kiújulsz újra, ez nem álom!

Feltépni nem merem, túl nagy,
de mégis hiányzik valamiért.
A fájdalom..
Az a mélységes fájdalom!

/Hogya láttam volna, ez nem álom,
hogyha tudtam volna, cselekszem.
Magamat ezért már utálom,
amiért az eszem elvesztem./

Ó seb, miért vagy te nekem?
Keservessé teszel.
Nekem ez jár..
Nekem tényleg ez jár?

Ó seb, elveszed az eszem,
Őrültté teszel.
Mondom mi fáj..
Elmondjam mi fáj?

Te fájsz nekem, csak tűnj el végre,
elegem van belőled már.
Mert ilyen vagyok..
Mert miattad mindig ilyen vagyok!

Amíg vagy, a lelkemben nincs béke,
s közben elsoror az ár.
De itt hagyok..
Magam után most mindent itt hagyok!

/De amíg a seb létezik nincs megoldás,
mert kétségeim újult erőre kapnak.
Mert nem lesz más, csak egy villanás,
ha a seb elemészt s vége a dalnak.

Ezért kérlek seb, tűnj el!
Nem hagysz engem élni!
Elemésztesz engem tűzzel!
Mit akarsz elérni!?/

Miattad elég egy szó és zokogom.
Puhánnyá tettél!
Rosszak..
Az éjszakáim miattad rosszak!

Elég egy tekintet, belül háborgom.
Mivé lettél?
Jobbnak..
Hogy tűnjek miattad jobbnak?

Minden rosszat elhagyok,
csak el szeretnék futni.
De vérzem..
Azt hiszem én vérzem..

Ó seb, miattad őrült vagyok,
senkinek sem kellene tudni..
Érzem..
Legbelül én érzem..

/Legbelül én énekelek, senki sem hallja,
amikor sikolyaim a falakat karcolják.
Beteg elmém az ép lelkem felfalja,
de az idő majd megoldja, azt mondják..

Nem-e fizettem meg neked? Mondd!
Ó seb! Nem kell, hogy viseljelek!
Szemeim s arcom mindent elmond!
Igazam van, s nem tévedek!

Elég fájdalom van bennem, nem kell!
Pedig ezek tesznek igazán erőssé.
Csak várom, mikor reggel a nap felkel,
s téged tegyelek felelőssé.

Mindenért, amit okoztál, te tehetsz róla.
Amit művelsz, pimaszság!
Mert figyelnem kell, minden szóra.
Ez az őszinte igazság.

Önbizalmam miattad nincs.
Olyan, mint egy tőr a hátban.
Már pozitív önképem sincs,
ami fáj, kimondom bátran.

Olyan utat választottam,
ami inkáb ellenál, mint elfogad.
Semmin sem változtattam,
csak az idő mi elragad./

Aki nem tudná, önző vagyok.
Mindent magamnak akarok.
Hitted volna?
Dehogy hitted volna..

Irigység, bujaság, kapzsiság is adott,
Amik miatt erőm ott hagyott.
Lényem ez volna?
Márpedig ez volna..

Bunkó vagyok és aránytalan,
de visszafogom magam.
Rossz ember..
Aki ilyen, az rossz ember..

Az élet oly iránytalan,
elakad a szavam.
Temesd el!
Csak azt kérem temesd el..

/Temesd el a gondolatot, sok van,
van abból épp elég, főleg rossz!
Aki másokat látna fejében holtan,
az a szívében gonosz.

Az is vagyok, elfogadtam, kár tagadni.
Két kis szarvat, a fejemre rátett.
De azt nem akarom eldogadni,
hogy a fájdalom, mi erre rávett.

Végső soron nem érdekel engem,
én csak megyek előre.
Csak kérlek szólj ha lelkem,
a hazugságnak bedőlne./

"Mert elhittem mindent,
amit valaha rám mondtak
és végül azzá is válltam.
Mintha csak manipuláltak volna,
pedig csak én voltam
oly gyenge, oly erőtlen.
De nem bánom a múltat,
mert ha ez nem történik meg,
nem találkoztam volna
életem szerelmével,
és én még mindig
az a gyáva gyerek volnék."