Ördög áll az ajtóm előtt,
ne kopogj többet kérlek!
Ördög áll az ajtóm előtt,
atjtót nyitni félek.

Először suttogja, majd ordítja nevem,
remélem egyszer elhagy.
De végül rávesz engem s beengedem,
a vérem bennem megfagy.

Kitárja szárnyait s ördögi mosoly,
amellyel csak bámul és ünnepel.
Majd arca hideg lesz és komoly,
egészen rideg, mikor üzletel.

Oroszlán módjára felfalna,
de inkább szerződést akar velem.
Minden ellenségem meghalna,
s e földön nem lenne ellenfelem.

Csak kihasználja lelkem sötét oldalát,
de én megharagszom érte.
Végül eldobna, mint egy rongybabát,
az életem semmit sem érne.

A lelkem azonban nem adhatom,
ám mielőtt távozott közölte:
Amikor eljön az idő s az alkalom
a sötétből elragad s az övé leszek örökre
.
.
.
.
.
.
u.i.: a kép a Lucifer nevű sorzatból van, mivel rajongója vagyok.