Új világ tűnik fel a távolban,
s búskomor helyett neon a szív.
Színes igazság fehér fátyolban,
eme új kori kép messzire hív.

Eltűnik a tévhit, egységes minden,
az igazság ott van legbelül.
Káosz és szenvedés már nincsen,
mindenki a mámorban elmerül.

Lelkünk fényes neonként fénylik,
előttünk a vörös horizont.
Szívünk a sötétben parázsként izzik,
s a valódi világnak ellentmond.

Süllyed a rózsa, fuldoklig a vízben,
az embernek gyümölcse megromlik.
Szomorú a valóság aranyló díszben,
s a valódi érték előttünk szétfoszlik.

Hamis istent imádunk a képernyőn,
teljesen vakon cselekszünk.
Csak haladunk előre vakmerőn,
amíg a végtelen ködben elveszünk.