Magasra nyúló hegyek piciny vállon,
a világy egy része súlyként nyom le.
Ezernyi nap ereje hogy talpon álljon,
s egy lélegzet kell hogy hátán elvigye.

Kés a kézben, mit oly erősen szorít,
e félelemtől elgyengült fekete kéz.
Fegyver csövébe nézve halkan szólít,
szólít, hogy bátor légy és merész.

Törést érzel, ott is ahol nincs semmi,
a hang a fejedben soha nem hagy békén.
Célkeresztel a háton farkasok közé menni,
ezernyi sebbel kerülni ki a végén.

Az egyetlen démon kitől félned kell,
mi odabent legbelül viaskodik veled.
Ha elnyomod rögtön életre kel,
mint vérszomjas vad a nyomodba ered.

Túlélni kell ebben a véres játékban,
ha vesztesz az életedbe kerül majd.
Maradj szépen csak az árnyékban,
aztán csapj egy hatalmas zűrzavart.

Had hallja az ég is mi odabent van.
érezze a káoszt a világ, ahogy te.
Legyen sikoly, follyon a vér patakokban,
gyásszal, megbánással teljen meg vele.

Antihősök soha de soha nem születnek,
a világ teszi őket mindig azzá.
Míg egy nap a porból kiemelkednek,
s a rengeteg fájdalom teszi őket naggyá.

Ítélve lenni vagy ítéletet mondani,
nem tudni más minek súlyát viseli el.
Minden ember a sajátját tudja hordani,
a másik terhe soha senkit nem érdekel.