Úgy érzem most más vagyok
Másképp nézek le a földre
Magam ellen lázadok
S kergetem körbe-körbe

Néha elfelejtem szinte azonnal
Mi az, amit mondok s miért teszem
Mily módon cselekszem, milyen okkal?
Csak átjár az érzés, míg a földön fekszem

Elég ebből, fáj már minden csontom
E köröket réges-régen lefutottam
Kék a színem, de a vöröset vonzom
A magam árnyéka, ahová eljutottam

Mintha nem is léteznék, hirtelen rám tör
Rám tör ez az állapot, elengedni fáj
Ez az új ember aki bennem van, áttör
Áttör mindent, s az eszem máson jár

Talán az agyam játszadozik velem
Talán csak más szeretnék lenni
Beszélni róla, elmondani nem merem
Mert megpróbál engem elnyelni

Ha leírom és megörökítem, bármi is az
Egy idő után könyebb lesz az elmém
Egyre csak nehezíti a súlyát mindaz
Aminek emlékét egyszerűen elfeledném

Megpróbáltam eltemetni mélyre
De túl mélyre ásta alá magát
Az érzéseim egytől-egyik széttépte
Már nem hallom, csak a káosz zaját

Ki vagyok én? Miért éppen az, aki?
Ugyanazok a kérdések, úgy nálam is
Csak én szeretnék lenni, lenni valaki
Aki nem olyan mint én, aki normális

De mindig érzem, hogy az akarnék lenni
Aki én nem vagyok, nem is voltam soha
Üldöz engem s nem hagy pihenni
Azt hiszi buta vagyok és ostoba

Árnyékként van jelen, mint egy kísértet
De a legrosszabb, hogy ez én vagyok
Amikor ő irányít, az őrületbe kerget
Mert a szavaira egyenesen hallgatok

Ha mindenki ellensége önmaga volna
Az enyém lenne a legrosszabb rémálom
Ennek a súlya a vállamat nyomja
Mert e gonosznak a kezeim széttárom