Lelkem mélységes szavai voltak,
mindazok, miket papírra vetettem.
Tanúi mindennek élők és holtak,
a szürke világot színesre befestem.

Jeges gleccserből keltem át tüzes tengerre.
Ezernyi áldás és átok volt a vállamon,
Talán túl sok mindent csináltam egyszerre.
De a terhemet és sorsomat büszkén vállalom.

Amíg én itt vagyok és szól az égnek,
derűs, ámde néha bolond kis játéka.
Erőt véve futok szemben az erős szélnek,
amíg utólér engem saját magam árnyéka.

De én tovább megyek, haladok előre,
tollammal a félelmeim legyőzöm.
Ezernyi út vár, mely elvisz a jövőbe,
s a múltat a szívem mélyén megőrzöm.

-Ez itt az utolsó versem ebben a könyvben. Köszönöm, aki itt volt és olvasta a verseim. Egy új könyvben fognak majd megjelenni a következő alkotásaim és megpróbálom majd őket minél jobbra megírni.