Csak egy mélyen őrzött titok,
csak egy láthatatlan teher.
Önmagamban sosem bízok,
okom erre száz és ezer.

Megtanultam őszintén szeretni,
de gyűlölni is tiszta szívből.
Soha nem lehet tőlem elvenni,
amit átérzek egy ölelésből.

De elmém tele van sötétséggel,
imáimra nem kapok választ.
Nem bírok már el a nehézséggel,
amivel a sorsom eláraszt.

A bánat ezer szilánkra összetör,
s a magány belülről széttép.
Szívem tüzét kioltja belülről,
hogy soha nem lelek békét.

Csak boldog akartam lenni,
de erről ma már lemondtam.
Nincs már okom reggel felkelni,
amit kellett elmondtam.

Eltelnek a napjaim, de mind hiába,
szeretnék most mindent feladni.
Ezért szívem legbelsőbb vágya:
engedj végre meghalni..