Kicsiny gyertyaláng volt csupán,
várva várta, hogy tűzként égjen.
Elveszve az egek s földek dallamán,
a többi lánggal égett szépen.

Együtt égve tartottak össze,
mint az égen repdeső madarak.
Erőt és bátorságot magukra öltve,
hogy egymásnak reményt adjanak.

Ám telt és múlt a csúfos idő,
a szelek erősödni kezdtek hirtelen.
Nem maradt már e lángban annyi erő,
hogy átvészelje s túllegyen mindenen.

Egy pillanat volt s füst szállott fel,
lelkük elaludt sötét és hideg álomba.
A homályban a gyertyákkal énekel,
egy napról, mikor újra lelhetnek parázsra.

S szívük újra tűzként doboghat,
mi többé soha el nem múlhat.