Idegennek érzem ruhámat s magam,
idegennek hallom minden egyes szavam.
Idegennek látok mindent, mi létezik,
idegen számomra a szívem, mi elvérzik.

Idegen vagyok a jelenben s a tükörben,
egy idegen, ki a kezét szorítja ökölben.
Idegenként élem napjaim s életem,
kicsiny világomban idegenként létezem.

Idegen a bőröm, s alatta a véna,
torkom merev hangszála néma.
Idegen a levegő, mi tüdőmet megtölti,
idegen vagyok, ki az álcáját felölti.

Kitörő vulkán az érzés, mi elfog,
amit az emberi elme épp hogy felfog.
Idegen vagyok, ki megtöri a csendet,
idegenként érzek minden egyes percet.