Mindennapi gyógyszerünk,
adagoljuk amíg eltűnik a világ.
Hatásukban szinte elveszünk,
lapjainkból egy darabot kivág.

S míg tart, mi csak élvezzük,
felhőtlen és ostoba utazásunk.
De a bőrünk felszínén érezzük,
mélyről jövő szorongásunk.

Nem a gyógyszer, hanem az eszköz,
amit rosszul választunk meg.
Mikor készen kapjuk kezünkhöz,
lábunk s testünk beleremeg.

Ma már a gyűlölet is orvosság,
pirulák tömkelegét használjuk.
Mint a gonoszság és torkosság,
a végeredményt később sajnáljuk.

Legyen hát a szeretet az ellenszer,
erre a mocskos, fertőzött világra.
Nem lehet vele betelni elégszer,
általa nincsen minden hiába.