Mondd csak el, mit érzel?
Szálka vagyok a szemedben.
E gyűlölettel mit érsz el?
Ezer szó van most a fejemben.

Szívemben a jég robban,
s bennem szétterül a bánat.
Hogyan mondjam még jobban?
Mellettem senki meg nem állhat.

Azt hiszi itt már mindneki,
hogy csak én szültem a gondokat.
Talán meg kell engem ismerni,
hogy végre tehessem a dolgomat.

Már nem beszélek senkivel,
hidd el ez lett az én sorsom.
Minden nap egy centivel,
a föld alatt a reményt hordom.

Mert bekattanok újra és újra,
de nem látja ezt senki sem.
Minden ember ugyanazt fújja,
s én e hazug filmet elhiszem.

Ez a szemem előtt lezajlik,
s csak eltorzítja a képet.
Lelki rózsam megszárad és lehajlik,
talán már soha nem lát szépet.

Már elegem van a hazugságból,
ez csak megátkozta a sorsom.
Amit kaptam én a Mennyországtól,
az fent van egy poros polcon.

Aligha, de még ver a szívem,
szerencsére tud még érezni.
Teszi is ezt a halálig mígnem,
vele a világ megszűnik létezni.