//változás miatt az Ezer Szó-ból került át ide//

Egyetlen szó, mi ékkőként ragyog az égen,
oltja s máskor szítja a tüzet, hogy égjen.
Egyetlen oldal, mely lapját pár szó fedi el,
ki olvassa azt, jeges szíve lángra lobban fel.

Egy kevés mámor, parázsként izzó ének,
melege és szépsége a mennyekig érnek.
Csak néhány kiejtés, melyben lelked elmerül,
lényed egésze édes álomba szenderül.

Ezernyi nyelv beszél s mond el egy mesét,
átkokat ont s olykor hoz vissza reményt.
Megannyi betűt kísér örömdal és bánat,
a szavak útjába semmi sem állhat.

Rengeteg gondolat s ezernyi kérdés,
társulhat hozzájuk millió érzés.
Mindegy, hogy megköt vagy felemel éppen,
hatalma olyan, mint kard a kézben.

Egy mondat már fegyver s nem vesszük észre,
vagy e szürke világot fessük vele szépre.
Egyetlen válasz s darabokra törünk szét,
vagy megízleljük a világ cukormázas ízét.

Bátornak lenni bizony múlhat a szavakon,
így a világnak ezt a versem adhatom.
Visszájára nem váltja az idő menetét,
de segíthet megérteni a Föld kerekét.