Ami számomra egy igen
Másnak csak egy 'nem' lesz
Amíg a lelkem hosszasan pihen
Másé csak rohan és mástól elvesz

Ami számomra távoli és idegen
Az másnak közeli és ismerős
Ami az én számom, az a szívemen
Másé mégis romlott és hízelgős

Ezen ellentétek sorából állunk
A világ a kettősségen alapszik
Néha egy nagy csatára vágyunk
Néha időre és elménk megnyugszik

Mint a tűz és a víz elemek
Úgy sötét és fény van a lélekben
Az ember nem játszik, csak szerepet
Hogy a világból valamit érezzen

Mesterséges vagy inkább természetes
Mindegy milyen, csak hozzá szokjunk
A múlt mocskos, a jövő félelmetes
Pedig a mához képest tiszták voltunk

Noha minden ember szónokol valamit
Komolynak tűnik, de félvállról veszi
Határozott szándékkal osztja szavait
Azonban mégis az ellenkezőjét teszi

Visszájára fordult a világ, ahol élünk
A jelenben a fehér lett az új fekete
E hazug világban igazságot remélünk
Fagyos lett bennünk szívünknek melege