Újra és újra, magamtól kérdezem,
Eltűnt-e belőlem a fájdalom?
Lelkemnek nincsen más értelem,
Csak eltűnés majd szánalom.

Találd ki, hogy most mit érzek,
Fogadok nem tudod megmondani,
Szívemben még mindig vérzek,
Egy problémát kellene megoldani.

Én vagyok már régóta, s voltam,
Mert nem tudom mit akarok,
De ne mondd azt, hogy nem szóltam,
Ha egyszer csak nem maradok.

Törött vagyok, s érthetetlen,
Pont, mint eme versem,
Minden mit teszek, értelmetlen,
Saját csapdámba beleestem..

Nem nézek fel soha,
Csak nézek le zavartan,
S nem jutok el oda,
Amerre akartam.

Ez a vers gyorsan íródik,
Leírom s elmúlik minden,
Az érzelmeim valódik,
Nem kell miben hinnem.

Megvívtam sok harcot,
Nem kaptam, csak szerencsét,
Tekinteted s arcod,
Fordítsd el, ha szeretnéd.

Elég egy szó, vagy gondolat,
S robbanok, vagy eltűnök,
Körbevesz és fojtogat,
S magamból mindent elűzök.

Eltűnik bennem minden,
Nem marad már semmi sem,
Megbánás bennem nincsen,
S a hazugságot elhiszem.

Az igazságot megöltem,
Minden fájdalom eltűnik,
Démonok állnak mögöttem,
S a jót bennem elűzik.

De az érzelmek feltörnek,
S elkezdek félni,
A gondolatok lekötnek,
Érdemes-e élni?

Nem értem, hogy lehet..
Most csak írok és írok,
A bánatom most oda lett,
Legalább már nem sírok.

Ordítok egy jó nagyot,
Lelkem dühös dalát,
Mert már nem akarok,
Átsírni egy éjszakát.

- Épp ezért szerettem meg a vers írást. Kinek mi. ^^ Valahová ki kell írni, akkor már legyen haszna is 👌😆😉