Csak egy vándorló árnyék,
Megtelve sötétséggel.
Én melletted állnék,
Ezt mondja reménységgel.

Elhinni ezt nem tudom,
Hazudik már mindenki.
Előbb-utóbb megunom,
S nem állít meg senki.

Fülembe suttogja azt,
Ne legyek már hiszékeny.
Nem lelek már vigaszt,
Csak egy messzi-messzi vidéken.

Mintha csak átok volna,
Az én kis árnyékom.
Mely kínozna és eltiporna,
Majd elveszi támaszom.

Miért érzem ezt? Miért én?
Folyton csak ezt kérdem.
Sötétség érkezik felém.
Egyáltalán nem értem.

Szeretni akar, de fájdalmat hoz,
S ezt nem érti meg senki,
Minden mi sötét, magához vonz,
S nem lehet mit tenni.

Boldog lennék, de nem tudok,
Elfutnék most minden áron,
De a hely ahová eljutok,
Rettenetesen fázom.

Fájdalmat érzek legbelül,
Összeomlik minden.
Ne hagyj kérlek egyedül,
Mert nincs már miben hinnem.

-Ötletadója az én szeretett drága húgom 😊😊😊