Fel-fel tűnik a távolban,
de legénysége oly kevés.
Előbb épen s majd lángokban,
nem oltja tüzét a hóesés.

Nem tudom a jelentését,
s miért látom folyton álmomban.
Mindig látom az érkezését,
fehér menyasszonyi fátyolban.

Örök tartozást és életet ígér,
s vele ezer és egy kalandot.
De a hajón csak a halál, mi elkísér,
s közben adja ki a parancsot.

Talán ez az ördög mesteri tréfája,
talán a vizekre kellene szállnom.
Vagy ez csak az sors kegyetlen játéka,
menni hagyni, félre kellene állnom.