Nem bírok magammal
Állandóan lehajtom a fejem
Valami mindig felkavar
S mindig csukva a szemem

Próbálnék enni valamit, de nem megy
Egy érzés vissza-vissza tér
Életkedvem belőlem elmegy
Semmi jót nem ígér

Nem tudom, mi van velem
Próbálnék arcomra mosolyt csalni
Olyan ez, mint egy hideg verem
Nem tud rám a tűz sem hatni

Nem is akarom, de kedvem rossz
Önmagammal hadakozom
Valós-e az érzés vagy mítosz?
Mindig ezen vitatkozom

Üresség fog el, csaknem semmiből
Nem akar másra szállni
Amikor valaki engem meggyűlöl
Azt tud igazán fájni

Néha én azt érzem
Hogy nem én irányítok
Akkor sem, ha megkérem
Ha lelkem hibáira világítok

Nem tudom, hogy miért
De még a múlton rágódok
Az érzés egyenesen kísért
A reményeim hiú ábrándok

El lettem ítélve, ezt szoktam meg
De ez már a múlt emléke
De miért érzem? Valaki mondja meg!
Ami vagyok, önmagam kelléke

Azt mutatom, hogy minden
Olyan tökéletes és szép
De ebben semmi igaz nincsen
Ez csak egy hamis arckép

Állandóan rámtör az érzés
Mindegy mennyi idő telik el
Szívemig hatol minden sértés
De a fájdalom már nem érdekel

Olyan vagyok, mint a hullámzó tenger
Ami másnap csendes és gyönyörű
Azután dühe megint újra életre kel
Megfejteni nem olyan egyszerű

Az egyetlen, mi ebben pozitív
Hogy verset alkotok belőle
Lehet a módszer kicsit primitív
De megteszi egyenlőre