Akarom hallani a szél hangját,
Látni a természet szépségét,
Akarom a reménység lángját,
S a levegő lágy frissességét.

Akarom hallani a madarak énekét,
Szárnyalni velük messzire,
A fájdalom nélküli létezést,
Még nem kívántam ennyire.

Akarom a messzi hegyeket,
S onnan nézni a világot,
Egy szép mezőről írni verseket,
Ahol érzek minden virágot.

Akarom, hogy az mellett legyek,
Aki az én másik felem,
Azok gyögyörű szép kék szemek,
Oly kedvesek velem.

Akarom a bőre érintését,
S az együtt töltött perceket,
Csak érezni a jelenlétét,
Ami gyógyítja a sebeket.

Akarom ahogy rám néz,
S ahogy én nézek vissza rá,
Amikor kedves szavakkal becéz,
Ahogyan arcom csókolná.

Akarom őt s mindenét,
Csak érezni a közelségét,
Akarom őt s két kezét,
Csak érezni a kedvességét

Akarom, hogy csókolhassam,
S azt mondjam neki: szeretlek!
S mégegyszer elmondhassam:
"Amíg élek, el nem engedlek!"

-Kellet már egy új vers ☺️