Adj nekem keserű, majd édes,
drámával teli életet!
Először csípős, utánna mézes,
ahol szárnyra kél a képzelet.

Adj nekem oxigénnel teli levegőt,
s emberekkel teli hatalmas várat!
Először szépséget, majd vonzerőt,
s lelkem végre szabadon szállhat.

Adj a kezeimbe tollat és papírt,
hogy leírjam velük unalmas életem!
Adj bármit, ami hibákat javít,
amivel az egész lényegét érthetem!

Adj nekem ötlettel teli szavakat,
hogy kifejezzem velük önmagam!
Majd bontsd le a hatalmas falakat,
s a kiutat megtalálom jómagam!

Add nekem, amit csak adni tudsz,
mert bármi is az, szükségem van rá!
Mert ha félsz tőlem és elfutsz,
testem végül úgyis feladná.