A hét éves kisfiú boldogan szaladgált a kertben a pár hete kapott kutyusával, akit születésnapjára ajándékozott neki az édesapja. Aztán megérkeztek a barátai is és együtt játszottak mindannyian. Egy születésnap miatt gyűltek össze mind, hogy együtt ünnepeljenek, hiszen az életükben nagyon különlegesnek számított. Pontosítva az összképet, három születésnapos volt, így nagyobb buli kerekedett mely szigorúan bababarát volt.

- Minden meg van? - lépett Jimin kedvese mellé.

- Igen, igen. - mosolygott Katy kis bólintások keretében. - Azt viszont remélem tudod, hogy Kook szét fogja rúgni a segged. - döntötte oldara fejét.

- Nem fogja. - csókolta meg a lányt. - Ha meglátja milyen boldogok lesznek a kicsik, térden csúszva fog nekem hálálkodni. - vigyorgott büszkén.

- Aha... nah, még kihozom a hideg tálat, aztán kész minden.

- Majd én kihozom, te így is sokat csináltál már. Az orvos megmondta, hogy fogd vissza magad.

- Ne gyere már te is ezzel, könyörgöm! Tudom mennyit bírok és még korai aggódni.

- Én azóta aggódom, mióta elmondtad. - puszilta meg ismét, majd besietett az említett ételért.

Jungkook egész nap mosolygott. Nézte a kicsiket, ahogy játszanak, közben párja, Eve kezét szorongatta. Reggel óta nem ment messzebb tőle, vigyázni akart rá és alig várta, hogy közölhesse a nagy hírt a legjobb barátaival, a családjával. Hirtelen egy apró test csapódott lábainak és két kar ölelte őt körbe. Ha nem lett volna része benne korábban, talán még meg is ijedt volna.

- Apa! Guk elvette a játékomat! - szorongatta a férfi nadrágjának anyagát.

- Elkérte tőled, Picim? - guggolt le és simogatta meg a kislány barna, fürtös haját. A kicsi bólintott ami Jungkook arcára újabb mosolyt csalt. - Gi, ha a bátyád elkér egy játékot, akkor úgy illik, hogy oda adod neki. Ha pedig épp nem játszottál vele akkor nem vette el, csak ő is szeretne játszani.

- Guk a bátyád, Édesem. - guggolt le hozzájuk Eve is.

- De Anyaaaa.... - húzta el a szót.

- Nincs de, Kisasszony! - puszilt az arcára Kook. - Menj és játssz JiRahval amíg nem jön a torta, rendben? - nézett mélyen a kislány szemébe, aki nagy bólintás után vidáman szaladt a másik kislányhoz. Jungkook felegyenesedett, majd segítette párját is.

- Még megy egyedül, Kook! - lökdöste félre a férfi kezét.

- Pont nem érdekel, én vigyázni fogok rád. - húzta negédes csókra a lányt.

- Kérek egy kis figyelmet! - tapsolt párat a házigazda, Jimin. - Foglaljatok helyet. - mutatott a szépen terített asztalokra. Mikor mindenki leült Jimin állva maradt hiszen ő kezdte el az ünnepi beszédet. - Néhány éve megismertem egy csodálatos embert. Ugyan rövid volt az ismeretségünk és kicsit sem volt felhőtlen, azonban neki köszönhetjük, hogy a mai nap mind itt lehetünk így, együtt. Miután elment, gondolni sem mertem volna, hogy olyan barátokat szerzek, akik a bátyáim és öcséim lesznek. Aztán újra rám talált a szerelem Katyvel, aki feleségem lett, Minho anyukájává vált és megajándékozott egy kislánnyal, JiRahval. Itt mindenki a családom részévé lett és már el sem tudnám képzelni a minden napjaimat nélkületek. Ma pedig mind itt vagyunk, együtt ünnepeljük a kislányom valamint Kook és Eve ikreinek születésnapját. JiRah, Gina és JeongGuk. Nagyon boldog harmadik születésnapot kívánok nektek és érjetek el mindent célt, amit majd kitűztök magatok elé! - emelte fel poharát mondandója végén. Mindenki egyszerre ivott bele poharába, majd Kook felállt a székről.

- Szeretnék én is pár szót mondani. - nézett végig a társaságon, majd Jiminen állapodott meg tekintette, aki bátorítóan bólintott. - Mindenki tudja kinek köszönhetjük, hogy most itt vagyunk. Rettenetesen fájt mikor elment és azt hittem nem leszek képes feldolgozni, hogy már nincs többé. Haragudtam a világra, Jiminre, de legfőképp magamra, hiszen saját hibámból veszítettem el azt, akit mindennél jobban szerettem. - sóhajtott, majd a mellette ülő párjára nézett és megfogta annak kezét ezzel tenyereik egymásba simulva támogatták a másikat. - Aztán jött Jimin és kirángatott a gödörből, így olyan emberek közé kerültem, akik a testvéreim és a családom lettek, szeretve voltam, ami számomra mindennél többet ér. Végül minden a helyére került és az életünk is felvett egy tempót. Aztán az egészet felrúgta egy ismeretlen, aki elém állított azzal, hogy egy ideje keres. - mosolygott Evere. - Összezavart és felbolygatott mindent, mégis az volt életem egyik legjobb napja. Elviselte minden bolond szokásomat és szép lassan elérte, hogy belé szeressek. Két csodás gyermeket adott nekem és végül a derekát is beadta, így elvehettem feleségül. - vigyorgott, mire Eve belebokszolt a hasába. Nevetés és kuncogás töltötte meg a kert minden szegletét. - Boldog születésnapot kívánok a három kis muskétásnak. Mindig mosolyogjatok és legyetek nagyon boldogok. Ha meg valaki miatt sírni fogtok, annak darabokra töröm a... - Eve meglökte, mielőtt Kooknál beindult volna a régi, káromkodó önmaga. - Mindenkinek nagyon sokat köszönhetek, de úgy gondolom Jiminnek igaza van. Mindez egy valaki miatt vált lehetségessé, aki ugyan nem lehet itt, de remélem, hogy odafentről vigyáz ránk és nagyon boldog. Ginara!

- Ginara! - emelték ismét poharukat.

A gyerekek nem sokat maradtak az asztalnál, inkább játszani, futkározni szerettek volna.

- Szóval, mikor akarjátok elmondani? - lépett Kook Jimin mellé.

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ne már hyung. Tudjuk. Eve kiszúrta.

- Ha már itt tartunk: Ti mikor akarjátok elmondani? - húzta össze szemeit a fiatalabbra.

- Nem tudom miről beszélsz. - szeppent meg, használva Jimin mondatát.

- Tudod, Katy is jó megfigyelő. Kiszúrta, plusz barátnők az ég áldjon meg.

- Megfogtál. - sóhajtott lemondóan.

- Mondjuk egyszerre?

- Remek ötlet! Hozom a gyerkőcöket. - sietett el, Jimin meg fejcsóválva figyelte. Mindenki boldog volt, ami számára felért minden vagyonnal.

- Izgulsz? - karolt belé Katy.

- Dehogy.... na jó, egy kicsit. - fordult felé.

- Nem kell. Örülni fognak, hisz csak rájuk kell nézni. Nem a vér köt össze minket, mégis szorosabb az összetartás köztünk. Segítünk a másiknak, ha kell és ettől leszünk mi igazi család. A legjobb, amit ismerek és kívánni sem tudnék ennél tökéletesebbet.

- Apa, Apa! - szaladt oda Minho, Jimin pedig elé guggolt.

- Mi az Manócska?

- Tae bácsi azt mondta, hogy Gina a menyasszonyom lesz, ha felnövök. Mi az a menyasszony?

- Megfojtom... - dörmögte Jimin az orra alatt, de Katy csak jóízűen nevetett.

- Elmagyarázom neked, mielőtt aludni mész majd. - simogatta Katy a kisfiú fejét.

- De Anya, miért nem lehet most?

- Mert most sokan vannak itt és Tae bácsit még fenékbe kell billentenem. - rejtette mosoly mögé haragját, mely inkább volt vicsorgás. - Keresd meg a húgod és gyertek ide, rendben?

- Lehetnél engedékenyebb is. - fogta meg Jimin kezét a felesége, miután Minho a húga után indult, Jimin pedig felegyenesedett. - Nem tudhatod mit hoz a jövő.

- Lehet, de Tae sem. Kook kitekeri Tae nyakát, ha ezt megtudja.

- Ki hitte volna, hogy a bőrszerkós, tetovált kemény srácból egy igazi lányos apuka lesz? Mert én ugyan nem. - rázta fejét, ahogy végig nézett az említetten. Fehér inget viselt, melynek ujjai feltűrve pihentek karjain, így láttatni engedte tetoválásait. A kemény, marcona külső azonban egy igazán gondoskodó és szerető férfit takart.

- Szeretném most én kérni a figyelmeteket! - szólt hangosabban Katy, ahogy Minho és JiRah odaértek és Jungkook is felsorakozott melléjük kis családjával. - Ha már mindenki itt van, akkor szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy ne csak megünnepeljük a három szülinapost, de mindenkivel elsőként közöljünk egy nagy hírt. - várt kicsit, míg mindenki eléjük gyűlt. - Az élet furcsa és kiszámíthatatlan tud lenni, de úgy gondoljuk minden okkal történik. Így lehet az is, hogy Eve pontosan arra a napra lett kiírva, mint én.

- Gyerekünk lesz! - kiáltotta egyszerre Jimin és Kook kitörő boldogsággal. Mindenki örömujjongással fogadta a hírt és gratuláltak mindkét párosnak.

Mosoly húzódott ajkaira, hogy ismét láthatta őket. Nem lehetett velük, de mindenért kárpótlást kapott. Gyermeki nevetés töltötte be a teret, melyre boldogan fordult meg.

- Gyere Jake, ideje indulnunk. - nyújtotta a kisfiú felé a kezét, aki vidáman szaladt hozzá és fonta ujjait a másik köré. Boldogok voltak, mert végre igazán együtt lehettek.

VÉGE

Kedves olvasók!

Most egyszerre vagyok boldog és szomorú. Még egy történet végéhez eljutottam, ami ugyan sokáig tartott, de ahogy egyre közelebb kerültem a végső részekhez, annál nehezebben tudtam megírni őket.

De össze kapartam magam, megírtam és csak remélni tudom, hogy ezzel olyan vége lett a sztorinak, amit mindenki szeretett volna.

Most pedig néhány dolog a sztorival kapcsolatban:

* Eredetileg csak Jimin kapott volna nagyobb szerepet, ám némi unszolásra belevittem Jungkookot is, aki igencsak megkavarta a szálakat és ketté osztotta az olvasókat.

* Ha figyelmesen olvastatok, akkor az egyik fejezetben feltűnt Gina nyaklánca. A medál egy jelkép, mely a gyermekes anyák szimbóluma.

* Mielőtt JK megismerte Ginát rendszeresen részegedett le és a drogokat sem vetette meg. Aztán jött a lány és mindent megváltoztatott. Azonban mikor Gina távolságot próbált tartani a sráctól, Kook reményvesztetten nyúlt újra az alkoholhoz és a drogokhoz.

* Jungkook volt az egyetlen, aki Gina mellett maradt és támogatta, miután JungSoo elhagyta. Miatta akarta a születendő gyermekének a Jake nevet adni.

* Ha nem történik meg Ginával a baleset, akkor Jungkookal nevelték volna fel a születendő fiát.

* Gina nem szenvedett heterokrómiában (eltérő színű szemek). Alapvetően zöld szemei voltak, de miután visszahozták a halálból, az egyik barna színűvé vált, ezzel is kimutatva Jina lelkének egy részét.

* A ricin, mely legyengítette Jinat és végül a halálát okozta egy nagyon erős méreg fajta, melyből egy kisebb adag gyorsan végez bármilyen élőlénnyel és semmilyen vizsgálat nem mutatja ki, csupán a toxikológia. A tünetek alapján csak az tudja megállapítani mivel van dolga, aki korábban már több esetben is találkozott vele. Mivel Jina nagyon kevés dózisokban kapta a mérget, így az beépülve a szervezetébe gyengítette le és okozta halálát a szüléskor. A testében fejlődő Minho is ezért volt születése után beteg, mert a méreg az ő szervezetébe is beivódott.

* Minden, amit Yuura állított Jinaról igaz volt. Jina fiatalon valóban beképzelt volt és tényleg bántotta Yuurat, ám megismerte Jimint, aki miatt gyökeresen megváltozott és minden tettét ezerszer megbánt.

* Az egész történet alapja a lélekvándorlás, ami ugyan kicsit bonyolult téma, de nem érthetetlen. Minden dolognak van alapja és minden okkal történik.

* A történet elején egyáltalán nem terveztem, hogy Gina meghal, viszont el akartam kerülni az esetleges összeszólalkozásokat, mert volt aki Jiminek szurkolt és volt, aki Kooknak.

* Jimin egyáltalán nem szerette Ginat, számára csupán fellángolás volt az egész. Később viszont őszintén remélte, hogy kettejük között létrejöhet valami.

* Szándékosan hasonlít a két név: Jina és Gina. Ezzel is igyekeztem arra utalni, hogy kettejüknek valami köze van egymáshoz.

* A balesetben, ahol Gina életét vesztette, ott volt Katy és Eve is. Gina és Jina össze kapcsolódott lelke ott távozott testéből és így kapta meg Jina emlékeinek részleteit Katy, valamint Ginaét kapta Eve.

* Jungkook kislánya a Gina nevet kapta, ezzel kifejezve mérhetetlen hálát és szeretetet, melyet az elhunyt Gina iránt éreztek. Jimin kislánya ugyanezen okból kapta a JiRah nevet.

Örülök, hogy velem tartottatok és végig kísértétek ezt a történetemet.

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést és a biztatást, mindazoktól, akik valamilyen formában támogattak. Öröm volt írni ezt a sztorit és ugyan nehéz szívvel, de boldogan búcsúzom ettől a történettől.

A Lélek donor még mindig az egyik legsikeresebb történetem.

Köszönöm, hogy itt voltatok!❤🥰

Vigyázzatok magatokra!💜

❤ encourageing_words❤