Enyhe hasogatással a fejemben ébredtem. Éreztem, hogy valami szorítja a karomat majd leenged, aztán lehúzzák rólam. Vérnyomás mérő de minek és ki csinálja? Lassan nyitottam fel szemeimet, hogy szembe találkozzak egy idegen férfival.

- Jó napot! - köszöntött, mikor észrevette, hogy felébredtem. - Dr. Young vagyok, Mr. Park és családjának orvosa. Hogy érzi magát?

- Kicsit gyengének. - feleltem őszintén, közben próbáltam felmérni a szobát. Alig fordítottam el a tekintetem megláttam Jimint ahogy az ágy végében áll, karba tett kezekkel és kifürkészhetetlen tekintettel. - Mi történt? - néztem vissza az orvosra.

- Mr. Park elmondása szerint valamilyen rohama lehetett. Elmondaná, hogy mire kapja ezt az injekciót? - emelte fel az említett tárgyat. Bennem az ütő is megállt mikor megláttam a tűt és akkor ugrott be, hogy Jimin beadott nekem egy adag gyógyszert mikor a szobába bejött. Nem akartam válaszolni ezért csak enyhén megráztam a fejem jelezve, nem kívánok erről beszélni. - Tudja ez egy nagyon erős fájdalomcsillapító, nyugtatóval keverve. Az ilyen jellegű készítményeket nem mindenkinek írják ki az orvosok és elég nehéz hozzá jutni.

- Hat hónapot vártam rá. - nyögtem ki, hogy nyomatékosítsam a helyzetet.

- Értem. - bólintott. - Ki a kezelő orvosa?

- Miért fontos ez?

- Azért, mert amíg itt van az ön orvosa is én leszek és tudnom kell a diagnosztikáját, hogyha legközelebb ilyen történik tudjam kezelni. Ráadásul akár alternatív módszereket is ki lehet próbálni, mert ez az injekció eléggé roncsolja a szerveket. - szavaira nagyra tágultak a szemeim. - Nem kell megijednie, ha csak néhány hónapja használja, akkor még nem okozott akkora kárt. De tényleg ajánlatos lenne elhagynia ezt a gyógyszert.

- Dr. Han JiHun. - feleltem végül rövid hallgatás után.

- Rendben. Még ma felhívom a kollégát és egyeztetek vele. - állt fel.

- Köszönöm, hogy hamar ide tudott jönni. - hajolt meg Jimin.

- Semmiség. - tette vállára a kezét, majd egy biccentéssel elköszönt és távozott Jimin kíséretében. Míg egyedül voltam megpróbáltam felülni de nehezebbnek bizonyult, mint azt gondoltam. Erőtlen voltam, az oldalam még mindig fájt és minden mozdulat szúró érzettel járt. Épp csak feltámaszkodtam mikor Jimin vissza ért, aztán megállt az ágy mellett, félre billentette a fejét és csípőre tette kezeit.

- Szóval?

- Mit szóval? Sajnálom, hogy látnia kellett a rohamom, de azt hittem nem lesz baj.

- Engem az érdekel mi ez az egész. Tudnom kell mire számítsak, nehogy Minhonak legyen ebből baja. - lépett közelebb, de egyáltalán nem fenyegető mód. - Csak szeretnék segíteni. - guggolt le elém és nézett rám nagy boci szemekkel. - Mi történt veled? - tette fel a lényeges kérdést. Hezitáltam. Nem szerettem róla beszélni, inkább el akartam felejteni.

- Volt egy... egy balesetem. - kezdtem enyhén remegő hangon. - Sok mindenre nem emlékszem. - néztem a földre, aztán elkezdtem feltolni magam, hogy felüljek. Jimin segített, majd mellém telepedett és türelmesen várta, hogy folytassam. - Aznap nagyon hideg volt, csúsztak az utak, egy autó kisodródott, aztán belehajtott a buszra várakozó tömegbe. Én sajnos az autó és a fedett megálló közé szorultam. Két idős néni az életét vesztette, többen megsérültek engem meg helikopterrel vittek kórházba. Soha nem féltem még annyira, mint mikor beszorítva vártam a tűzoltókat, hogy kiszabadítsanak onnan. Emlékszem vacogtam és hárman beszéltek hozzám, mert ébren kellett maradnom. Utána pedig maga volt a pokol. - éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemeben. Nem akartam sírni, mégis nagyon közel álltam hozzá.

- Ezért vannak a hegek és varratok. - motyogott Jimin. - De miért kell az injekció? - kérdésétől még a vér is megfagyott bennem, de nagyon gyorsan kigondoltam valamit.

- Csúnyán megsérültek a belső szerveim, több csontom is eltörött a gyógyulás pedig hosszadalmas és nagyon fájdalmas volt. Nem tudom hogyan bírtam ki olyan sokáig.

- Tudod Gina, én azt hittem ismerem a legerősebb embert. De most rá kellett jönnöm, tévedtem. Köszönöm, hogy elmondtad és szeretném ha tudnád, bármiben számíthatsz rám.