A hideg ellenére sokat beszélgettünk Jungkookal és mikor már mindketten kellően átfagytunk, beültünk egy kávézóba ahol a létező legfinomabb forró csokit ihattuk meg. Csendes kortyolgatásunkat Kook telefonja zavarta meg.

- Ha ez megint a főnököm, esküszöm feldugok neki valamit! - morgott egy sort míg elővette a készüléket, én meg csak kuncogtam a kijelentésén. - Oh. - lepődött meg.

- Vedd fel, nyugodtan. - unszoltam.

- Igen? - szólt bele, ahogy fogadta a hívást és a füléhez emelte a mobilt. - Igen, én vagyok. - pillanatokig hallgatott, majd rám nézett. Szemében mérlegelést láttam, aztán mintha megcsillant volna egy pajkos ötlet a fejében, már mosolygott is. - Igen, alkalmas. Úgy tíz percen belül oda tudok menni. - folytatta. Engem viszont rossz érzés kerített hatalmába, mert arra gondoltam, hogy a beszélgetésünknek ennyi volt és mindenki mehet a saját útjára. - Rendben és köszönöm! - nyomta ki a hívást és tette mobilját az asztalra. - Remélem nem sietsz haza. - nem kérdezte, kijelentette. Válaszként megráztam a fejem. - Helyes! Akkor idd meg gyorsan, aztán öltözz. - kacsintott, aztán felpattant és a pulthoz ment fizetni.

- Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, mikor már segített a kabátomat felvenni.

- Még egy meglepetés! Ezt mondjuk nem terveztem, de akkor is jó lesz. - nyomott egy puszit az arcomra vigyorogva. Annyira jól esett a törődésnek ez a fajtája, nem tudtam szavakba önteni.

- Elnézést! - igyekezett utánunk valaki, mire mindketten megálltunk. Már a hangjára felállt a szőr a hátamon, utáltam az olyan lányokat, akik kelletik magukat vagy bepróbálkoznak valakinél. - Ezt a pulton felejtette. - nyújtotta Kooknak a számlát egy szalvétával megspékelve. Tényleg szép lány volt, makulátlan arcbőrrel, elképesztően sötét, egyenes hajjal, jó alakkal. Pont olyan volt, mint Jungkook ideálja, épp ezért nem értettem soha a rám eső választását. Nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy a megszokottól eltérően a blúzán a kelleténél több gomb volt kicsúsztatva a helyéről. Nem szóltam semmit, hiszen hogyha Kook el akarja venni a szalvétát, amin tuti a csaj telefonszáma volt, akkor el fogja venni és hát ki vagyok én, hogy ebben megállítsam?

- Kösz, de ki is dobhattad volna. - felelte a srác flegmán. Tényleg megváltozott, mert régebben minden lehetőséget megragadott arra, hogy egy csajt ágyba vigyen. Legalábbis ezt hallottam.

- Én csak a munkámat végzem. Nem akartam, hogy azt gondolja nem jól adtam vissza. - mentegetőzött a lány. Egyre irritálóbb volt a jelenléte és a próbálkozása is.

- Ki tudom számolni mennyi jár vissza és pontosan annyit adtál. De ha biztosra akarsz menni, akkor nézd meg kétszer az összeget, azonban ez elég gyenge próbálkozás arra, hogy rám tukmáld a számodat. Csajom van, ha nem vetted volna észre, de ha nem lenne se kellene a számod. Bárkire ráakaszkodsz, én viszont nem tartok igényt egy esetleges nemi betegségre. Na csá! - intett, majd kezét a derekamra fonva indult el kifelé az asztalok között. A bent lévők arcukat takarva próbálták vissza fojtani nevetésüket, Kook meg büszke fejjel lépdelt velem, közelebb vonva testéhez. - Ez nagyon jól esett. - kijelentésére felnevettem, aztán a mellkasába ütöttem. - Most miért? Tuti mindig más pasi dugja és semmi garancia, hogy nincs valami ótvaros nemi betegsége.

- Gonosz vagy. - kuncogtam tovább.

- Gonosz rossz fiú, de csak neked jó fiú. - fogta meg mellkasán pihenő kezem. Mélyen nézett a szemembe, amivel minden alkalommal képes volt megbabonázni. - Most legszívesebben a kocsinak döntve tennélek magamévá, de sietnünk kell. - csókolt meg, aztán elengedett és kinyitotta az autót, hogy beszálljunk. Nekem még a fülem is vörös lehetett a kijelentésére és próbáltam megakadályozni a vizuális képzelőerőm elindulását. Percekig küzdöttem vele, mikor végre megálltunk egy nyugodt, szép környéken. - Itt vagyunk, remélem tetszeni fog. - vigyorgott, aztán kiszálltunk a kocsiból és tenyerébe fogta az enyémet. Az egyik épület előtt egy nő várt minket, aki meglepődve pillantott rám, de miután észrevette, hogy egymás kezét fogjuk nagy mosolyra húzta száját és egy rövid bemutatkozás után beinvitált minket az épületbe. Nem ordított róla a luxus és a fényűzés, mégis szép volt, tiszta, valamint rendezett. Olyan környék, ahol az ember szívesen élné mindennapjait a párjával és a családjával. Akkor esett le hova hozott ez a lüke. Mondta, hogy nézett egy lakást és vár a válaszra, de ilyen környékre soha nem gondoltam. Jungkook igazán meglepett. Tényleg megváltozott és ezzel a lépésével is bizonyította, hogy komolyan gondolja a dolgokat.

Szándékos emberölési kísérlet 👇🏻👇🏻👇🏻👇🏻👇🏻👇🏻👇🏻