Miután elmentem apához az egyetemre elindultunk együtt egy fagyizóba. Még mindig szorongattam a versenyes papírt és a nem kicsit rossz bizonyítványomat, amit csak kevesen tudnak miért lett ilyen rossz.

Még év elején is csak a hülye videójátékra gondoltam akkor is mikor a nagyi volt nálunk s akkor is mikor már anya volt beteg. Csak később jöttem rá milyen nagy hibát vétettem. Anya egyszer orvosnál volt és úgy jött haza, hogy sírt és csak becsapta maga után az ajtót. Aznap este még az ujját is elvágta. Mert kiderült, hogy halálosan beteg. Ezt nem tudtam elhinni, hogy pont akkor kellett nekem nem felállni a géptől mikor kiderül anyáról, hogy beteg. Nem tudtam belenyugodni, próbáltam menteni a menthető. Azóta soha nem játszom már a gépemen, mert minden anyára emlékeztet. Minden nap fáj haza menni és elmenni otthonról. Tudom, hogy apának is nehezére esett nem hogy a nagyinak. Már megpróbáltam belenyugodni viszont nem ment. Aztán már csak sodrottunk a betegséggel. Nekem is rosszabbodott az átlagom, már nem tanultam csak a korházban voltam anyával és a kezeléseivel. A helyzet napról napra csak rosszabb lett. Mivel apa főiskolában tanított számára ment tovább az élet. Ő kevesebbet volt a korházban, mert a munkája lekötötte és addig se kellett anyára gondolnia. Persze ö is szerette anyát csak már ő sem tudott rajta segíteni, így nem is tett semmit.

Mikor hazaértünk ebédeltünk. Eddig mindig anya főzött most már nekem kellett kettőnkre főzni mivel apa elfoglat. Nem vagyok egy menő lány így pasim sincs és mondjuk nem is volt még olyan fiú aki úúúú..... .Ebéd után felmentem a szobámba és lebekapcsoltam a gépem, le vettem végre az ünneplőt kész megkönnyebbülés volt. Majd bekapcsoltam a gépem és megnéztem az e-mailt. Csak a nagyi küldött egyet, másolom.

Gratulálok, hogy befejezted ezt az évet is. Ha hazaértél hívj fel. Puszi: Nagyi 😊

Viszont volt egy sms felkérésem illetve kettő az egyik Bernadett az évfolyam társam a másik Zsombi a kilencedikes. Lórival már ismerősök voltunk mivel az osztálytársam és velük kicsit tartottam/ tartom a kacsolatot. Beszélgettem velük egy kicsit és ők mind a hárman mennek a versenyre már csak én nem döntöttem el, hogy megyek-e a versenyre. Nem mondtam nekik még semmi konkrét választ.

Az e-mailhez híven felhívtam a nagyit nem beszéltünksokáig mert fodrásznál volt, de elmeséltem neki a mai napot. Perzse a versenyt is. Boldognakláttam. Aztán azt mondta majd még benéz a mai napom. Ezt nagyon furcsáltam. Nem mintha a nagyival bajom lett volna csak mostanában ritkán jár hozzánk. Hamar kiderült, hogy ők tudtak a versenyről és rá akarnak beszélni, hogy menjek.

Eldöntöttem MEGYEK.

Mindenki nagyon boldog volt. Írtam az igazgatónak, hogy mind a négyen készenállunk a versenyre. Nagy örömmel fogadta a hírt. Kijelentette, hogy a kisérő tanárunk Titanilla történelem tanárnő lesz. Nem szóltam bele az igazgató döntésére de kicsit furcsálltam, hogy őt küldi velünk.

Ezek után apával a szombámban elkezdtünk tervezgetni miye helyre is mehetünk és ott mi várhat ránk. Mint kiderült ezt nem lehet matematiki számításokkal kiszámolni. Mivel nem tudtuk Magyarország melyik területén lesz így okosan kellet pakolni.Ugyan már évvégén kaptunk egy darab egyenmelegítőt piros színben az iskola nevével ellátva de kell azon kívül más ruha is.

A listát nézegetve szólt apa hogy van egy hívásom. Eleszőr nem is értettem mert mostanában már nem használom de aztán felvettem.

-Csá Dani vagyok- mutatkozot be mert látszott rajtam hogy nem tudom ki ő.

-Ő Szia Danni- válaszoltam neki kedvesen- Ki vagy?

-Ja bocs  Bernadett barátja- igen szóval ő Bernadett szerelme.

-Okkkééééé. De honnan tudod a Skype nevemet.

-Ja megkaptam az egyik csapdtársadtól.

-Zsombitól?-kérdeztem vissza.

-Ja dehogy is attól aki akkor is gyúrt mikor telefonáltam vele-mondta kis gondolkodás után de akkor ne leesett akkor ő biztos Lóri volt. Már csk azt nem tudom mért hívott de erre is hamar kaptam választ.

-Na figyelj, a csajom mondta, hogy van ez a verseny VIO-kezdte de ekkor muszály volt félbeszakítanom.

-IOV a verseny neve és nem VIO -javítottam ki mire ő azt nem értette ezért csak legyintettem.

-Szóval nem hittem el, hogy létezikszóval csekkooltam és tök frankó.

-Igen frankó-nevettem fel.

Aztán még kérdezgetett tőlem egyzsavas mondatokban. Ilyen például:

-De lllehet a verseny frankó de azért na?

-Na?

-Na de mégis mi?-kérdeztem vissza szórakozottan-Dani mégis miben segíthetek?

-Na ja- folytatta ugyanazzal a szóhasználattal-A csajom ott lesz két hétig és ennyi. Azzaz ott lesztek és ennyi. Mégis mennyi csávó lesz mellette.-felyezte be és ekkor véggre megértettem mit akar.

-Figyelj teljesen mérttettem mit akarsz nekem mondani. Biztosíthatlak róla hogy ez teljes mértékben egy iskolai verseny és mi csak azért megyünk hogy megnyerjük azt a kupát amit az igazgató akar. Nem azért megyünk hogy fiuúkat és lányokat szedjük fel, persze ismerkedni azért még fogunk. Jó lesz így?

- Várjál agyalok, de igen megfelel- felelt kis idő után.- Hadd kérjek még valamit.

-Igen- mondtam hiszen ezen már nem múlik semmi.

-Figyelsz azért rá? Mármint Bernadettre?- kérdezte.

-Teljes mértékben. Ha bármit látokami nem tetszene neked röktön szólok-mondtam neki.

-Oké. Bejelöllek Facebookon. Jelölj vissza.

-Rendben. Ja és Hanna.

-Igen?

-Köszönöm, de ne mond el Bernadettnek jó?

-Oké.

Mikor letettük rögtön hívott is Bernadett.

-Keresett tégett? Dani?-kezdte köszönés nélkül.

-Na jó honnan tudja mindenki a Skype nevemet-kérdeztem vissza.

-Lóránt adta meg-közölte egyszerűen.

-Igen, de csak azért mert érdekelte a verseny és kicsit fltékeny volt de segítettem neki.-meséltem el.

-Ja mindig ez van ha elmegyek valahova-magyarázta egyszerűen.-Bocsánat az ő nevében is.

-Semmi gond-feleltem.

-Reggel akkor a suli előtt találkozunk hétfőn. Szia.- köszönt el.

-Szia-válaszoltam neki. Beszéltem Lórival hogy mért is adta meg a Skype címemet amoért persze nem haragudtam de kiváncsi voltam rá. Persze megélgettünk másról is.Ezután ki is nyomtam a gépet.

Lementem apához aki a gépén dolgozott. Megcsináltam a vacsorát-lencsefőzelék zöldséges fasírttal.

Azért ettünk ketten apuvel mert  a tesóm a barátnőjénél alszik már két napja. Őt nem viselte meg anyira aya elvesztése még kisebb volt de neki is fájt csak túltette magát rajta. Neki volt aki segített, sokkal több barátja van mint nekem én csak a tornával foglalkoztam de annyira néha,hogy erős sérüléseket is szereztem amivel csak többbaj lett főleg hogy apa nagyon maga alatt volt akkor és így nem nagyon tudott nekem segíteni. A sérüléseimről nem nagyon szoktam beszélni mert nem vagyok rájuk büszke ezért is kellett kihagynom aaz ifi-eb-t a nyaron kár bár nem teljesítettem volna rajta olyan jól mint elvárták és ahogy akartam volna. A tesóm úszik ő ügyesebb tett anya halála óta és esélye van kijutni egy nagyon erős és híres versenyre.

Miután megvacsoráztunk apunak nem nagyon ízlett.Aztán elmosogatott és ettünk egy kis szőlőt.

Felmentem a szobámba és olvastam valamint felkészültem a versenyre. Aztán megcsináltam az esti rutinomat és lefeküdtem.

A hétvégen ténylegesen mindent összeszedtem és bevásároltam ami nem volt meg szúnyogrisztók gumicsizma és egyéb ilyen dolgok. Szombaton már hazajött a tesóm. Megfőztem nekik két hétre elegendő kaját majd megcsináltam apának az étrentáblázatot. Ebéd közben elmesélte Laura milyen volt az edzés és a barátnőjénél. Én is mondtan neki a tábor és látszott rajga hogy nagyon örül hogy kimozdulok. Az ebéd után összepakoltam és elindultam edzésre. Vasárnap már csak otthon voltam és pihentem.

ÉS TELJESEN KÉSZENÁLLTAM A VERSENYRE.