- Ti meg mi a faszt csináltok? - sietett oda hozzánk Draco, mire Blaise ajkai eltávolodtak.
- Mi nem tetszik Draco? - kérdeztem tőle gúnyolódva, még mindig Zabini nyakát ölelve.
- Az, - tekintete felváltva járt közöttünk. - hogyha elveszik azt ami az enyém! - itt tekintete megállt Blaisen.
- Itt semmi sem a tied Malfoy. - mondtam neki nyomatékosan.
- Ebben lenne kifogásolni valóm! - szólt félénken a sötét hajú lány.
- Maradj ki ebből Parkinson! - mondta neki Blaise, kezét a derekamra helyezte és közelebb húzott.
Nem mondom, hogy nagy örömömre, de tartanom kell magam a tervhez.
- Kussolsz Zabini! Pansy, a szobámba, most! - nézett mélyen a szemembe. - Keress egy tolószéket, mert járni sem fogsz tudni, az is biztos.
Pansy mosolyogva vihogott egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétált.
- Veled még számolok Zabini. - mutatott rá fenyegetésképp. Engem csak megvetően végigmért megrázta a fejét, majd elsétált.

- Szóval, mi ez közted és Blaise között?
- Ah, Fred! Muszáj ezt?
Miután megtörtént a kis csókunk Blaissel elköszöntem tőle és visszajöttem az ikrek szobájába. Jól éreztem magam amiért Draco féltékeny lett. Nem szívesen teszem, de muszáj megéreznie a dolgok súlyát. És, ha annak a Pansy lánynak ez kell, legyen vele boldog.
Viszont, azzal nem számoltam, hogy a barátaimnak hogy fogom ezt megmagyarázni.
- Igen, Layla! Muszáj! - jelentette ki Fred is.
Nehéz döntés, eddig mindig mindent elmondtunk egymásnak. Meg is bízok bennük, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt nekik is kellene tudni.
- Igazából, csak tetszik. - így lesz a legjobb.
- Mióta? - kérdezte gyorsan Fred.
- Régóta.
- Hazudsz. - jelentette ki George.
- Ilyen gyorsan rájöttetek? - erre számíthattam volna. Túl jól ismernek.
- Ismerünk. - mondták egyszerre. Megmondtam.
- Az igazságot!
- Hát, legyen! - adtam be a derekam.

Minden szavamat halkan figyelték, nem szóltak közbe. Ezt (is) nagyon szeretem bennük. Meghallgatnak.
Eléggé meglepődtek amikor a pados dolognál tartottam, kicsit úgy éreztem, mintha csalódtak volna bennem, mert ők is és én is tudom, hogy meg tudtam volna védeni magam, de nem tettem. Viszont, az ötlet, hogy leckéztessük meg Malfoyt, nekik is tetszett. Támogatnak, mint mindig, mindenben. Sőt, még van is egy pár ötletük, amiket felhasználhatunk közösen.
Olyan gonosznak érzem magam, de tetszik. Nem fogom tétlenül nézni ahogy Draco lányokat használ ki. Igaz, nem csoda, hiszen engem is sikerült akkor, abban a pár pillanatban elvarázsolnia, de tudom mennyire kitartó és veszélyes. Az együtt töltött gyerekkorunk sok mindenre megtanított.
Azt viszont nem értem, hogy miért változott meg ennyire. Velem szemben legalábbis biztosan. És ez az egész tavaly óta tart. Amikor nem a Mardekárba kerültem. Vajon ez zavarja ennyire? Hogy nem egy házhoz tartozunk? Tudtam, hogy fontos neki a vérszármazás, de hogy annyira, hogy még velem is megszakítsa a kapcsolatot, az már kicsit sok. Vagy valami más oka van?
Mi történik veled Draco?
Ki kell derítenem..