.....Yoongi.
Nem tudtam, hogy mit tegyek, hogy felvegyem-e vagy sem. Végül úgy döntöttem felveszem.
-Haló?!
-Jimin te vagy az?
-Igen én vagyok. Suga veled beszélek?
-Eltaláltad - bár nem láttam, éreztem, hogy mosolyog.
-Mégis hol vagy? Azonnal mondd meg!
-Ott ahol rád találtam.
-Már is megyek - ezzel megszakítottam a vonalat.
Leszaladtam a vonalat és már indultam is. Legalábbis indultam volna ha a többiek nem szóltak volna hozzám.
-Hova mész?
-Hát tudod Jin elmondta, hogy hol van, ezért érte megyek - a végét már szinte suttogtam, mert mondandóm közbe oda jött hozzám JungKook.
-Kook miért sírsz? - kérdeztem aggódva.
-Mert...azt......hittem,hogy.....miután rajtakaptalak.....vele,majd.....engem is lesmároltál....gondoltam....többet....jelentek neked,....mint ő. De.....úgy....látom tévedtem - mondta szipogva miközben patakokban folytak a könnyei.
-Ajj ne mondj ilyeneket. Azért megyek utána, mert - nem engedte, hogy befejezzem.
-Mert szereted - itt már bőgött.
-Ha tényleg szeretném akkor most nem tenném ezt.
Megragadtam arcát két kezem közé, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem, hogy először le volt fagyva, majd kapcsolt és viszonozta tettemet. Nagy nehezen elváltam tőle amit egyikőnk se szeretett volna megtenni, de mégis muszáj volt.
-Na én menem - ezzel kiléptem a házból.
Tudtam, hogy hol van, ennek ellenére mégis aggódtam érte, hiszen ő Suga és bármire képes.
Amint erre rájöttem futni kezdtem remélve, hogy nem csinált hülyeséget.
Amikor rátaláltam épp sírt.
-Yoongi mi a baj?
-Ez - mutatott egy képet a telefonján ami nagyjából 10 perccel korábban készült. A fotón épp Kook-al csókolózok.
-Kérlek bocsáss meg. Megtudom magyarázni.
-Ezen nincs mit magyarázni Jimin.
Míg ő kezdte abbahagyni a sírást én épp akkor kezdtem bele.
Sok ideig csak folytak a könnyeim, mintha dézsából öntötték volna, míg újra meg tudtam szólalni.
-De...de igenis....van mit.....megmagyarázni! - szipogtam.
-Ó igen, és mégis mit? - flegmázott.
-Tudod...nekem az a csók semmit nem jelentett. - vágtam a fejéhez -Még csak bizsergést se éreztem - vallottam be halkan, suttogva.
-Akkor csak etetsz mindkettőnket??
-Nem erről szó sincs.
-Lehet, hogy a fiatalabb érzéseivel játszhatsz, de az enyéimmel nem!!
A sírástól nem tudtam válaszolni, így feltápászkodott mellőlem, és elment.
Ott hagyott faképnél, egyedül. Bármi történhetett volna velem, bármit tehettem volna magammal, de ez tuti, hogy nem jutott eszébe.
Fájt...nagyon fájt, hogy mindig mindenkit megbántok. Legjobb lenne, ha véget vetnék ennek az egésznek, de nem teszem az A.R.M.Y-k miatt.
Nagyon belemerültem gondolataimba. Az zökkentett ki, hogy megszólalt a mobilom. RapMon hívott. Nem vettem fel, csak kimyomtam. Pár perc múlva újra megszólalt a készülék, de továbbra se vettem fel. Nagyjából a 10. próbálkozás után feladta, viszont nem teljsen, mivel kaptam egy üzenetet.
Monnie: Jimin! Nem tudom mi történt, de Suga már itthon van a szobájában bezárkózva. Várunk haza. Siess!
Nem válaszoltam neki.
Megpróbaláltam felállni több-kevesebb sikerrel. Nagy nehezen sikerült.
Bár még mindig folytak a könnyeim rávettem magam, hogy elimduljak.
15 perc alatt megérkeztem.
A többiek ott álltam az ajtóba, de inkább megpróbáltam áttörni rajtuk, hogy fel tudjak menni a szobámba.
Szerencsére hamar átjutottam az ideges embereken és feljutottam az emeletre. Kinyitottam a saját helyiségem ajtaját, majd amint beléptem be is csuktam. Hátamat nekidöntöttem és lecsúsztam a földre ülőhelyzetbe. Felhúztam a térdeimet, kezeimmel átkaroltam, fejemet meg beletemettem.
Hirtelen megszólalt egy hang ami nagyon megijesztett ugyanis biztosra vettem, hogy egyedül voltam.
-Az ágyon nem lenne kényelmesebb? - majd felkapcsolta az éjjeliszekrényemen lévő lámpát.
Gyorsan felnéztem.
-Mégis mit keresel itt? Én azt az információt kaptam, hogy amióta megjöttél bezárkóztál a SAJÁT szobádba.
-Akkor nem ülsz ide mellém? - ütögette meg a mellette lévő helyet, nem foglalkozva a nem rég feltett kérdésemmel.
-Na jó legyen - adtam meg magam.
-Én is így gondoltam - mondta, majd mosolyra húzta a száját - Szóval nem jelentett neked semmit amikor JungKook-al csókolóztál? És ez jelent neked valamit? - kérdezte, majd megfogta fejemet tarkómnál és csókra húzott. Ajkait lassan enyéimre tapasztotta, majd elkezdte mozgatni. Beleharapott alsó ajkamba amivel egy halk nyögést váltott ki belőlem. Nyelve bebocsájtást kért. Engedtem neki, és belementem a játékába, gondoltam nem fog semmi se történni. Én naív.
Annyira belemerültünk a csókba, hogy alig vettem észre, hogy már az ágyon feküdtem és úgy folytattuk el nem tervezett, helytelen művünket.
Hirtelen eltoltam fejét enyémtől és ráleheltem ajkaira mondandómat.
-Yoongi ne kérlek. Ezt nekünk nem szabad - kérleltem.
Nem válaszolt csak nyakamhoz hajolt amibe beleharapott, majd hogy enyhítse csókot lehelt rá. Ezt a tettét többször megismételte, így egyre hangosabb nyögéseket csalt ki belőlem.
Ezt nem hiszem el. Már megint elvette az eszem - mondtam magamban - Nem érdekel küzdök továbbra is ellene. Nem engedhetem, hogy megtörténjen.
Végül úgy döntöttem, hogy fordítok a helyzetünkön.
Egy hirtelen mozdulattal felül kerekedtem Sugán ezzel kizökkentettem elfoglaltságából.
Gyorsan lefogtam kezeit csuklóinál, és én folytattam tovább elkezdett munkáját.
Éreztem ahogy szűkül a nadrágom keményedő férfiasságom miatt, ami most nem nagyon jött jól.
Ránéztem arcára amitől egy picit zavarba jöttem.
Nem tudom miért, de rámarkoltam férfiasságára ami egy hangosabb nyögést váltott ki belőle, viszont közvetlenül ezután kinyilt szobám ajtaja.
-Nem zártad be?
-Elfelejtettem - válaszoltam.
Amikor megláttam, hogy ki lépett be hirtelen magamhoz tértem. Aki bejött nem más volt, mint......

Köszi, hogy elolvastad. Remélem tetszett, bár nekem ez nem nagyon jött be. Ha esetleg elnyerte a tettszéseteket vote-al vagx komment-el jelezzétek. 3 vote után hozom a kövi részt.
Sajnálom, hogy nagyon sok idő eltelt a legutóbbi rész óta, de nagyon sok dolgom volt. A következő résszel igyekszem. Megígérem, bár ez rajtatok is múlik.😉
Találkozunk a következő részben. Addig is legyetek rosszak. Sziasztok.